Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)
dik, és majd éhes lesz, és majd eszik a boszorkánygyerek. Ne aludjatok el, hogy pont éjfélben meglássátok. És amekkorát a husággal ütni tud az ember, akkorát üssön arra a gyerekre,mert már nem is gyerek az, hanem boszorkány. Hát felment, egészen nyújtózott felfelé éjfélkor. Látták a holdvilágnál, hogy nyúlik valami fölfele. Az a gyerek, aki mellette vót, az ment el onnan a pólyából. Osztán akkó elkezdte mondani: Kis bögre, nagy kanál, hogy egyek én ebből már?! Elkezdte suttogni. Az asszony se mert szólni, az ember se. Az ember óvatosan odament, rácsapott. Be vót csukva az ajtó, de ő ahogy aztat végigütötte, az mintha kulcslyukon ment vóna ki, mint egy szél. És akkó kiment, olyan zúgást hallottak. Nagy csörömpölést hallottak a tetőrül. Mindenhonnan. A valódi gyerekit, hogy azt dobták-be be vagy azt vitték e be, csak azután megszűnt ez a boszorkányság a gyereken (Sátor Jánosné, Mindszent) 7. Otthagyták a kislányt, oszt másnap mentek érte azok a szülők, hogy az a gyerek nem az övék. Adják az övékét vissza. Meg mikor lebetegedett az asszony, nem úgy vót, mint most, hogy visszük a kórházba. Otthon elintézte a bábaasszony. Vót olyan asszony, hogy nem vót a szülésznél se. Osztán nem ment ki az asszony a házból, mint most, hogy már mámmá megvan, holnap meg kimén. Egy söprűt föltámasztottak, a söprűt lombjával fölállították a sarokba, mert aszonták, elviszi a gyereket a boszorkány. Neveti, ugye maga is, de így vót. És addig nem ment ki az asszony, mig el nem ment a templomba a kicsivel. Úgy mondták, hogy elmegyünk az avatóra. Vitték a kicsit, mert féltették, hogy a boszorkány elviszi vagy kicseréli. (Erhardt Jánosné, Csanádpalota) Ujraszülés Megszületett a Veszter és nem evett, nem szopott. Úgyhogy próbálták mézes szilvával, mindennel. Csak rítt, csak rítt. Állandóan fogyott. Orvoshoz is vitték, ami abba az időbe még nem vót nagyon divat, de az se tudott mondani semmit. Hanem aztán elvitték a Tüdő Vincéhez és a Tüdő Vince kimondta a szentenciát: Félszívvel hordtad, rosszul szülted. Újra köll szülnöd. Hát persze, hogy elmondta, édes jó Istenem, hát hogy szüljek én újra élő gyereket. Ki hallott még ilyet, hogy újra köll szülni?! És hát akkor Tüdő Vince mögmondta, hogy csinálja. Várják meg a kis- holdat, és nem lehet jelen senki az újraszülésnél, csak az apja. Megkérdezte, hogy van-e kis fátok. Mondta, hogy van kis möggyfájuk. Akkó szerezzenek be egy sárga pántlikát. Beszerezték a sárga pántlikát. Olyat, hogy végig lehetett csavarni az egész meggyfát vele. És akkor kisholdkor kimentek az apjával oda hátra a kertbe, osztán az apja bicskával kettéhasította a fát. És akkor szétnyitotta a fát és háromszor kellett áttenni azon a nyíláson a kisba87
