Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
mög a jóanyám. Azt a tejet beleöntse a vályúba, egy disznóvályúba. És elkezdte vagdalni baltával, hogy majd a boszorkány begyün. De bizony nem láttunk semmi boszorkányt, de a tehénnek visszagyütt annyira a teje, hogy bírtuk fejni, de az nem tökéletös vót. (Maczák Ilona, Sándorfalva) 145. Az én nagyanyám mondta azt, hogy vót nekik valamikor tehenük, mert ilyen nagygazdák vótak, oszt átmönt hozzájuk egy idős asszony. De hogy az ki vót, nem tudom. Csak másnap nem adott a tehén nekik tejet, csak véröset. Hogy ki mondta, valaki mondta neki, hogy éjfélkor vezessék ki a tehenet a kúthon és a vályúba merjenek vizet. Oszt avval a vízzel mossák mög a tehénnek a tögyit, és majd möglátják, hogy akkor majd másnap jelentközik a hölgy, aki ezt mögcsinálta. Aztán elkezdték verni, aszonták, hogy verni köll az istállóküszöbit egy fejszével, majd akkó odagyün, aki mögrontotta, és sír jajgat, hogy ne verjék a fejszével a küszöböt, mert avval ötét verik. (Kovács Ernőné, Hódmezővásárhely) tejszúrkúlással 146. Ez is nálunk történt. El se hittem vóna, ha nem nálunk történik. Édösanyám beteg vót ugye, én gyerek vótam, nem tudtam fejni még. Csak a szomszédasszony lett ehíva, hogy fejjen meg. Meg is fejt, el is vitte a hasznát. Másnap mán nem adott a tehén csak két deci tejet. Mikó még az is olyan vérös vót. Édesanyám meg rosszú vót. Mi lelte ezt a tehenet? Átment a szomszéd emberhön. Az meg ilyen bűbájos ember vót. Kérdezte tűle: Sógor, mit csináljunk ennek a tehénnek, hát valaki megrontotta, evitték a hasznát. Aszongya, amennyit csak bírsz, fejjé ki belülié, és akkó tedd naplement után a disznó vályújába, oszt vasvilláva szurkáld meg a tejet. És akkor majd jaj lesz annak, majd megtudjátok, hogy ki vót az. És úgyis vót. Édesanyám, amennyit bírt, annyit fejt ki. Akkó beletette a vályúba, vasvilláva jó mérgesen megszúrkálta. Aztán akkó hazaérnek az én bátyámék a munkábú, és annak a szomszédjába vót az az asszony, aki megfejte. Mondja édesanyám, mi újság a tanyán. Aszongyák, jaj, Maris nagyon beteg, mindene fáj. Hát odament a hatása. És aztán szépen vissza is gyütt a tehénnek a teje. (Horváth Gyuláné, Bordány) trágyaszúrkáíússíd 147. Nagyon szép vöröstarka tehén vót. Szekfű vót a neve. Nagyon jó teje vót. Az az asszony rontotta mög, akinek a fiát mögvertem szömme. Mer, hogy az igazságot mondjam, cserétem vele disznót feleségem tudta nékül. Még fiatalok vótunk és a feleségöm nem egyezött bele. Elég az hozzá, hogy erontotta a tehenünket. Véröset adott. Hát állatorvost hittünk, de nem tudott semmit. Beótotta, mindönt csinát, nem ért semmit. Valaki mondja a 65
