Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
köll jelönni akkó. Hát kimönt oda, mint ez a Kata néni. Az mönt oda, oszt aszonta, hogy:- Miért veritek azt a tejet? Többet érne, ha möginnátok. Aszonta neki az az illető, igya mög maga, ha elrontotta. Avval osztán elmönt. Hát oszt beteg lőtt utána nagyon, mert nagyon mögverték a tejet. (Marton Ambrusné, Mindszent) füstöléssel 124. Az én gyerekkoromba vöt egy nagyon jó tehenünk. Egyszer véres tejet adott. Kezdték gyógyítani. A hasa alatt füstöltek valamivel, meg megmosták. Osztán, aki megrontotta, megjelent állítólag. Én erre nem emlékszek, hogy igaz vót-e vagy nem igaz. De arra emlékszek, hogy véres vót a tej. De hogy ki rontotta meg, az ördög tudja. (Beracka Mihály, Ambrózfalva) 125. Két tehenünk vót, oszt hát takarmányt akartunk venni. Azt mondja az egyik ember, hogy neki van eladó takarmánya, de úgy adja oda, hogy a trágyát visszaadjuk. Aszongya az apukám, hogy nem olyan túl sok tejet ad a tehén, vigye el és ami tejet ad, azé tartsák. Nem kell a tejbül, csak tartsák tavaszig. Egyszer egy vasárnap estefelé látjuk, hogy fut a bácsinak olyan tizennyóc-húszéves fia. Egyszál ingujjba, de tél közepébe, szalad. Aszongya anyukám, jaj, nekem istenem, a tehénnek van valami baja, összecsapja a kézit. Odaér osztán oszt mondja, hogy menjen rögtön, mer úgy áll a tehén, egyszerűen se enni nem bírnak adni neki semmit se. Réggé megetették. Be se tudnak menni hozzá, és a szemfehérje olyan piros, mint a maga inge. Mintha véres lett vóna. A száján a nyál vagy mi a csuda gyütt rajta, és akkó úgy vezették ki az istállóbul, hogy két fát a szarváhon erősítettek. Három ember vezette. Hazavezették. Bekötötték az istállóba, úgy lassan nyugodott mire hazaértek, de állandóan így remegett. Aztán hát apukám hallotta, ő is még az apjátul, hát mán százével lenne az a tata, ha megvóna, hogy azt mondják a szőlővessző ez ilyen szent vessző. Azzá kő megfüstölni a tehenet. És akkó úgy csinálták, hogy egy halom szőlővesszőt elégettek és azt az igazi égő parazsat egy ilyen nyeleslapátra rávetették, oszt a tehénnek a hasa alatt tartogatták. Aszonták a régi idősek, hogy az a szent vessző elűzi a gonoszt. (Fekete Istvánná, Forráskút) írágyafüstölésse/ 126. Hát osztán a sógorom az azt tudta, hogy mikor a tehén mögellött, a legelső ganéjábú fővött egy csomagot. Belekötötte egy rongyba, oszt főkötötte a szabadkéménybe, azt járta a füst. Mikor oszt így a tehénnek megromlott a teje, aztat levötték onnan, csíptek belülié egy kis darabot, oszt a tüzhelyön 57
