Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
119. Elmesélte az én anyósom — még borzongat a hideg is! —, hogy őneki vót egy komaasszonya a Fő utcán. Ők mög a Templom utcában laktak. És hát elmönt hozzájuk, hogy mögnézi a tehenit. A tehenet így háromszó körüsimította a kézivel a hátán és aszonta:- Nagyon szép tehén! Mennyit ad, komaasszony?- Hát szépen ad. Kérem szépen már este nem bírta megfejni az anyósom a tehenet. Szögedön vót egy nagy szakállu öregembör, aki így gyógyította a rontásokat. Akkor elmöntek az öreg embörért. Befogott az uram, oszt elhozták az öregembört. Aszonta az öregembör, hogy gyújtsanak tüzet, és egy patkót tögyenek a tűzbe. Aszongya az uram is, mög az anyósom is, hogy a szűz kézivel fogta mög az öregembör a forró patkót, és a tehén alá tartotta, és ráfejt. Aszonta: Ahogy ez a patkó izzik ettül a tejtül, olyan szomjas lösz az, aki mögrontotta a tehenet. Akkó abbahagyta, oszt aszonta,- Vigyázzanak, mert mindjárt gyün! Majd mögeped a vízért! És elmönt az asszony, mindön edényt kiöntötték, egyször lássák, hogy gyün a komaasszony fölszerelve, kocsival, dunna, párna a kocsi hátuljába. Hát belefektettek egy gyerököt, hogy gyünnek az orvostul Kanizsárul. Nem is arrul gyüttek, hanem hát onnan hazurul gyüttek. Odagyütt.- Jaj, adjál komaasszony egy pohár vizet a kisgyereknek, nagyon szomjas.- Hát a kút mellett gyüttetek el, mért nem adtatok neki?- Jaj, nem arrul gyüttünk!- Hát láttuk, hogy arrul gyüttetek!- De nem arra gyüttünk! De kérte. De akkor is iszok, oszt főkapta a köcsögöt, hogy majd iszik. Odaugrott az uram:- Dehogy iszol, az anyádba az erre-arrát.- Mögfogta, kilükte az utcára. A tehénnek mög helyre gyiitt a teje. Ez így vót. Az uram is élő vót, mög az anyósom. Ott beszélték, hogy ű rajtuk történt mög. (Bubori Lajosné, Szőreg) tejégetéssel 120. Eztet hallottam nagyanyámtú, hogy az ű lánya úgy járt. Emönt be Félegyházára egy jósasszonyhon, oszt az azt mondta neki: fejd mög a tehenet, fűtsé be, lódítsd be a tejet a forró kemöncébe. Hát odamönt a szomszéd- asszonya, hogy jaj, Csórém, mit csinálsz, mit csinálsz, hát ne csinálj ilyet! Hát oszt akkó szörnyélködött, szömyélködött. Emönt a szomszédasszony haza, lefeküdt, aszongyák, másnap mán úgy forgatták vizes lepedőbe, mert mögégött. Ilyen vót a boszorka asszony. (Sala Jánosné, Dóc) 55
