Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
tüzes lakattal ni. Az én édesanyám magyarázta. Ők Balmazújvároson laktak, odavalósiak a szülei. A harmadik szomszéduk bábaasszony vöt, nem hívták el a gyerek- szüléshez, egy másik bábaasszonyt hívtak el, oszt ez bosszúból átment. Nagyon jó tejelő tehenünk vót. Aszongya, hogy:- Hadd nézzem már meg a teheneteket! Hát ugye nem lehetett neki ellenállni. Megfogta a tögyit, mögsimogatta. Nem adott le tejet, csak véreset, a tehén. Hát mit csináljanak a tehénnel, már majd belepusztult. Szóltak ennek a másik bábaasszonynak, ez fiatalabb vót, aki hozzájuk járt. Mondta, hogy hát hogy és mint jártak a tehénnel.-Ne csináljanak semmit, egy lakatot tüzesítsenek meg! Mert ugye vót a szénapadlás, oda fölmentek létrán és onnan csak ledobták ajászolba a tehénnek az ennivalót. Aszongya:- A megtüzesített lakatot tegyétek rá a padlásnak az ajtajára. Zárjátok le, majd eljön az illető. Másnap ahogy ezt föltették oda, jött a szomszédasszony. Kék kötő vót előtte, száján vót a kötő.-Leiköm, vegyétek le azt a lakatot onnan! Hát itt vót a lakatnak a helye a száján, meg vót tüzesedve. Égetve, lyuk vót rajta. Igen, majd leveszik, de előbb a tehenet tegye jóvá. Azt Ígérte, hogy m indent megcsinálok. Visszament a tehénhez, megsimogatta a tögyit. Hogy mit mormogott magába, azt nem tudja senki. Megsimogatta, másnap semmi baja se vót a tehénnek. (Somodi Mihályné, Makó) 118. Már mink se akartuk eztet elhinni. Az én apám, anyám nem tartottak semmiféle babonaságot. Möghallgattunk sok mindönt. Elmondok azért egy esetöt. Fiatal házasok vótunk, vöttünk egy tehenet. Harmadik fialásnál nincs tejföl, túró. Se tejföl, se túró. Mi lehet ez? Hát nem kap abrakot a tehén, magunkat így ámítottuk. Mikor kimönt a zöldre, még gyönge a fű, azért nincs tejföl, mög túró. Tej vót. Na augusztus van, még mindig nincs. Aszongya az én uram:- Ide figyelj, énnekem gyanús ez a tehén. Ezt valaki megrontotta nyilván. Már kezdők erre gondolni, hanem én mögpróbálom azt, amit valamikor az én apámtul láttam. Három-négy kiskéstmögfentünk élösen. Akkor kimönt a mezőre, behozott, úgy hítták, lajtorjaüsök, annak az a neve. Abbu három szálat összekötött, mert így hallottam én is, oszt akkor egy krumplit mögpucoltam, oszt akkor a késeket beleszúrtuk, úgyhogy élével lögyön fölfelé a sajtárba. Beletötte azt, mög a tüsköt. Oszt akkor három hajnalba, napfökött előtt mögfejte a tehenet. Szótalanbul főkelt és mögcsinálta. Mink se hittük, mert hat hónap már eltelt és még mindig nem csináltunk semmit. Oszt akkó beletötte a fejőbe, oszt három hajnalba mögcsinálta. A 53
