Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
-Na, Mari fiam, most már röndbe van a tehén. Azt kérdözte az anyám, hogy mit kér érte?-Semmit nem kérők, Mari fiam, csak abbul a tejből adj, amit most fejsz. Abbul adjál neköm. Igaz, hogy mikor hozzáfogott, azt kérdözte, hogy szeretném-e látni, ki rontotta mög a tehenet, Aszonta az anyám, nem! Mert úgyis tudom, hogy kicsoda, nem vagyok rá kiváncsi. Mert ha begyün az udvarba, élve ki nem mén. Oszt ez az egész. Ugyanez az idős bácsi vót Földeákon, és ott is ilyen rontás történt. És akkor azt kérdözte, hogy akarod-e, hogy valamiképp mögbosszuld azt a valakit? Aszonta, idehallgass, ha nem akarsz semmit se, vágj egy bicskát vagy kést a fejő fenekibe és arra fejd a tejet. És mikor fejték rá a tejet, mögjelönt az asszony. Kocsival vitték oda, hogy vögyék ki a comjábul a kést. (Nagy Jánosné, Maroslele) 103. Hát errül a tehénrontásrú azt tudom mondani, hogyha valaki elment és bement az istállóba és felvett egy pár szál szalmát, elviszi, akkor az az asszony elvitte a tehénnek a szerencséjét. Már én is benne vótam ebbe. És akkor, aki legkorábban odamegy ahhun a házhon valamié, az lesz az. Hát azelőtt, a 35-ös esztendőbe olyan szegények vótunk, hogy kenyerünk se vót. Hát korán reggel fölkeltem, mert az uram a községnek füvet vágott. Átmentem a szomszédba, ahun előző este vótam. Átmentem a szomszédba, hogy adjon má vagy három tojást. Akkor vót egy öreg bácsi Csanádon, aki ezeket csinálta, ezt a tehénrontásokat. Akkor ő azt mondta, hogy aki előző este odament tehozzád, az rontotta meg a tehenet, az vitte el a tejet. Dehát nekem még halvány sejtelmem se vót, hogy mit kell rá csinálni. Elmentünk ahhon az emberhez. Az az ember imádkozott. De hogy mit imádkozott, mert románul imádkozott, azt nem tudom. Egy ilyen tálba vizet tett, akkor a vízbe ekkora, három darab égett söprűt, darabot tett, oszt aszonta, hogy ehhön a söprűhön ez a három, ha elindul, oszt ha én csináltam, ha én rontottam meg a tehenet, akkor elindul. Hát képzeljék el, elindult. Hát képzeljék el, elindult az a három söprű magától így a vízbe. Ahogy imádkozott, úgy megindult és ment. És ha én csináltam, akkor én vagyok a harmadik, akkor neki mén ennek. De hála legyen a jó Istennek, nem ment neki, mert ment körbe-körbe. Akkor aszonta annak az asszonynak:- Ez az asszony nem csinált semmit se. Másnál keresse! És akkor azt mondta neki, hogy tegyen a fejőbe élire nagykést, állítsa bele, és az legyen ottan hat napig vagy hét napig a fejőbe, de az állandóan ott legyen. A vasvellát szúrja oda a tehén faráhon, az is legyen ott, oszt majd visszagyün a teje, és nem lesz véres a tej. Hát ezeket hallottam, ezek megtörténtek, oszt visszagyütt a tehénnek a teje. (Vigh Györgyné, Apátfalva) 47
