Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)

békaként 44. Én nem hallottam, csak van a faluba, aki tudta eztet csinálni. A köves- útón, a sarkon, Ábrahámnénak hívják. Az mög tudja mondani, mert azoknál vöt. Itt vöt a szomszédba ez a Bamáné, ez neköm elmesélte, hogy nekik is vót Algyőn tehenük, és mögrontották. Aztán akkó annak van egy cigánya, aki ezt mög tudja csináni. És azt mondta neki az a cigány, hogy be kő zárni az utcakaput, és akárhogy veri, ki ne nyissák. Mögjelönik az akármibe. Bé­kaformába jelöntközött mög neki a disznóvályuba, az az illető, aki mögrontotta. Az az embör, aki a tehenet javította, aszongya, kihívta, nézd mög, aszongya, ehun van a béka, ez vót az, aki békaformába átformálódik. Átváltódzik. (Horváth Bélámé, Gyálarét) 45. Valamiké hallottam egy asszonyt itt a faluba, hogy úgy izélte magát, úgy csinálta magát, mintha egy nagy béka lett vóna. Mintha egy nagy béka mászott vóna, oszt akkor hogyha az odamászott, akkor annak a tehene to­vább tejet nem adott. Eztet hallottam, de nincs meg az asszony, az meghalt mán. (Szigeti Mihály né, Apátfalva) Az állattá változott rontót megsebesítik birka alakjában 46. Szegény apám annyit mesélt énneköm, hogy a Návay Gézáékná szógát, ott ahun mostan az én lányomék vannak alkalmazásba. Gencsháton. És azt mondta, hogy hát nem tudom, nyócan vótak vagy kilencen vótak, és mindég este, mikó lefeküdtek az istállóba, mindég nagyon bőgtek a tehenek. Hát osztán, hát nem tudták mire vélni, hogy hát mi ez? De tejet mög röggel sem­mit nem adtak, nem adtak a tehenek. Akkó Návay Géza lemönt, osztán szid­ta ükét mög pörölte, hogy mért nem fejik ki a tehenet mög mindön. És utána, kérőm szépen, mi lőtt a nóta vége? Hát aszonta az én apám, olyan jó fircangos embör vót, jó káromkodós, az anyja jóistenit, aszongya, mög kő ezt fogni, aszongya, valaki itten vagy kiviszi vagy valamit csinának a tejje. Na, aztán mög is fogták. Aszonták, akkó még gatyamadzagot húztak a ga­tyába, osztán aszongya, kihúzták a gatyamadzagot, az ajtókat bekötözték. Aszongya, csak éppen egy nagy szalmaszál vót ottan az ajtóba. Na, aszongya apám, gyere, vigyük ki ezt a szalmaszálat, addig üssük a söprűvel, még ez valamivé nem változik. No, oszt akkó ütötték, oszt egy birka lőtt. Akkó apám mögvagdalta a lábát. Na, ögye fene a lábad, nem gyiisz többet ide. Oszt elengedték. Oszt ottan, azon a soron mögtalálták az öregasszonyt. Mert gyanúsították is, hogy az. Mindég mönt a piacra, háromszor vót hetenkint piac, és mindég nagyon nagy fazék túróval, tejföllel mönt a piac­ra. Aszonta az én apám, halljátok-e, ez a vén kurva, ez az a boszorkány, de 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom