Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
megelőzi a fekete sereg eljövetele, és az a csata is, amelyben az emberiség elpusztul. A Teknyőkaparó pedig úgy jövendölte, hogy „ezret ád az Isten, ezret nem". „Osztán térjetök vissza az Istenhöz, mer a nép úgy elvesz, hogy csak annyi marad mög, ami egy fa alá aláfér”. A Teknyőkaparó tanításában a hagyományos paraszti erkölcs alapján álló szemlélet viaskodott az új társadalmi jelenségekkel, a megváltozott erkölcsi ítéletekkel. A lélek beleborzongott az ösztönösen megérzett, világ végét sejtető háború pusztításába. Ugyanakkor arra is rádöbbent, hogy a világ csak akkor menthető meg, ha a szeretet uralkodik, és nem a gyűlölet, és ha az igazság a szegények pártján áll. A nagy pusztulást azonban a Teknyőkaparó jóslata szerint néhányan túlélik: „Annyi magyar marad meg, hogy egy diófa alatt elfér”. „Csak annyi ember marad meg. Majd lesz olyan év, hogy mennek évrül évre, aszongya, akkó majd, ha találkozik valaki valakive, megöletik egymást, hogyhát mégis élőlénnyé tanákoztam”. „Csak annyi embör marad a földön, hogy egy körtefa alatt a pap elfér misézni”. „Az fog mögmaradni, vagyis annyi nép, aki egy szérűn elfér. A fekete sereg föllegeli a többit”. „És úgyhogy annyi ember marad a földön, hogy egy nagy diófa alatt elfér az egész”. És akik megmaradnak a borzalmas világégés után? Róluk is tudott a Teknyőkaparó. Jövendölése i szerint a férfiak nemzedéke kipusztul a földről, csak itt-ott marad néhány. A nép érzékeny lelkivilágát mutatja ez a költői gondolat: „Mögtanálnak egy forgácsot, és azt fővöszik és mögcsókolják, hogy ezt is embör faragta”. Aszongyák, ha egy darab forgácsot tanálunk a fődön, mögcsókoljuk, hogy ugyan, ki vágta eztet, ki forgácsolta”. „Ha forgácsot tanál valaki, fövöszi, mögcsókolja, ezt is embörkéz faragta". A Teknyőkaparó történeteiben található apokaliptikus szemlélet kiváltképpen látomásos varázsával hathatott mindazokra, akik hallgatói és meséiéi voltak az elhangzottaknak. Ezekben a jóslatokban a hatalom megvetése éppen olyan hangsúlyt kapott, mint a hatalmasok gyűlölete, a gazdagok elítélése. Érezték, tudták, és szenvedélyesen várták a világ végét, hiszen az elégtételt, a néphit igazolását, az ő szemükben az igazságosztó Jézus Krisztus eljövetelét is jelentette. A Teknyőkaparó történeteinek elterjedésében benne volt mindaz a fájdalom, keserűség, kilátástalanság, amely évszázadokon keresztül elviselhetetlenül nehezedett a kitaszítottakra. „Ez mind olyan szépen bekövetközik...” A Teknyőkaparó hírlelte a technikai haladást, fejlődést. Beszélt az új csodákról, motorokról, gépekről, és szólt az új építkezési formákról is. Jóslatai korszak-meghatározók is lehetnek ma már. A kezdetleges technikai viszonyok, a még ismeretlen gépek, építkezési módok megfelelő támpontot nyújthatnak a szövegek eredetének vizsgálatához. 250
