Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött archaikus népi imádságokban gyakran elő­fordul. Sokszor Szűz Máriával együtt van megkülönböztetett módon. A boldog jelzőösszetételjelentéstartalma változót a századok folyamán. A kó­dexirodalomban még gazdag jelentéssel fordul elő. Talán ezért is vallotta egyik adatközlőm: „A Boldogasszony ágya maga a szülés/’ Bár a kivallatott bábáktól sok mindent megtudtam a szülésről, lé­nyeges dolgokat elsősorban a fölkeresett dajkáktól vettem hangszalagra. Az asszonyok régebben otthon szültek, de előfordult az is, hogy kint a földön vagy éppen a kocsin. „Kit hol ért az ammen." Mivel a tanyavilágban nem akadt orvos, a bábaasszonyok pótolták őket, és ha bába nem volt kéz­nél, akkor valamelyik szomszédasszony segített. Tudatlanságuk sok kárt okozott a szülőasszonynak. Emberi, közösségi segítségnyújtásuk nélkül vi­szont a szülőasszony könnyen meghallhatott volna, a születő gyerek nem érhette volna meg a holnapot. Voltak olyan öreg bábák is, akik tudatlanságuk miatt napokig kínozták a szülőnőt, mivel a tapasztalatuk nem párosult orvosi ismeretekkel. Azok a bábaasszonyok — az ötvenes évektől hivatalosan: szülésznők — akik e la­pokon megszólalnak, sok száz szülést vezettek le. Szegváron, Kiskundorozsmán, Kígyóson és a környező tanyavilágban végezték áldásos munkájukat. A tanult bábák már nem engedték földön szüln i az anyákat. Az asszonyok közül régebben sokan vonakodtak a szülőotthonoktól. Azt tartot­ták, hoy aki oda bekerül, az meghal. Ez az ellenállás csak lassan engedett föl, éppen a szülésznők meggyőző munkája nyomán. A korabeli viszonyokról, s szüléshez kapcsolódó rituális szokásokról is tőlük tudtam meg a legtöbbet. A Boldogasszony ágyát a szobából rekesztet­ték el. Az asszony a világosság felé fordulva szülte meg gyermekét. Az ágyat ugyanis napkelet felé fordították. Adatközlőim legalábbis így írták le, mondták el a szülőágy elhelyezését. Feltételezem, hogy ezen ősi szokásban napisten kegyeiért való esengés primitív mozdulata érhető tetten. E feltéte­lezés bizonyítása további kutatásra, adatközlői magyarázatra szorul. Az ágyat szúnyoghálóval, lepedővel kerítették körül, hogy oda senki be ne lát­hasson, az ott történtekről senki tudomást se szerezhessen. A tiltások, a szü­lőágyhoz kapcsolódó babonás hiedelmek nemcsak a csecsemő, hanem az anya védelmét is szolgálták, sőt elsődlegesen azt. Éppen ezért a gyerek­ágyas asszony cselekedeteit többnyire szokások és hiedelmek szabályoz­zák. íratlan egészségvédelmi „törvények” voltak azok, gyakorlati „parancsok”. Míg az anya gyerekágyat feküdt, nem hagyhatta magára a cse­csemőt, nehogy elváltsák. Védekezésül a csecsemő fehérneműjébe bele- varrták az olvasót, vagy piros kukoricacsövet kereszt alakban helyeztek el a szülőágyban. Adatközlőim arról is beszámoltak, hogy a megszületett gyermeknek ad­dig nem adnak nevet, míg el nem vitték avatóra, amíg meg nem keresztel­ték. Addig kedveskedve csak kis pogánynak, vagy sátánnak emlegették. A 238

Next

/
Oldalképek
Tartalom