Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Hetvenkedők (Vasgyúró – Vass Laci bácsi)

Képzeljétök el ezök a kozákok, ilyen pikával, aszongya, fölhajítottak olyan magasra, azt hittem, soha nem gyüvök vissza. (Neparáczki Pál)

10.

Azt is hallottam, hogy mesélte az orosz fogságot. Mondta, hogy három orosz is nekirontott. Lerázta magárul. Acsarkodtam, azok mög szaladtak amerre láttak. (Molnár József, 1911.)

11.

Akkor benn vótak a bunkerba. Hát aszonga, gyütt egy kozák befelé, osztán mögütött. Képzeljétök el, aszongya, hogy én nem engedtem magamat. Szájon vágtam. Rámgyütt, aszongya, három kozák. Tudjátok, hogy mögráztam magamat. Lehullott az egyik, még a kályhába is beleesött. (Borbíró Pál)

Ez a hideg semmi se

12.

Többekk között azt mondja az öreg, képzeljétök el, mikor itt nálunk nagy tél vót, ez a hideg, aszongya, semmi se. Olyan hideg vöt Szibériába, hogy ahogy álltunk ott a táborba, őrségbe, olyan ötven méterre lehettünk egymástól. Kiabáltunk. Nem hallottuk egymás hangját. Hanem tavasszal, képzeljétök, mikó engedött kifele, teli vót kiabálással az egész határ. (Németh András)

13.

Aztán azt is mondta, hogy mikor ü hadifogoly vót, Szibériának azon a részin vót, ahun olyan hideg vót, ha el tudjátok képzelni, mikó kimöntem pisilni, ahogy kankarinba gyütt ki, úgy mögfagyott. (Neparáczki Pál)

14.

Aszonta, akkora hó vót, hogy azt hittük, temetőbe vagyunk. Pedig csak a templomnak a tornya vót az a köröszt, amit tanátunk. A templom tetejéig ért a hó. De csak akkó láttuk, amikó elolvadt. (Molnár József 19251

Hadifogságban

15.

Aszonta, hogy a hadifogságba olyan kályhát csinált, hogy ilyen füstcsatorna vót össze-vissza benne. Aszongya, képzeljétök el, aszongya, az a nagy barakk amelyikbe, aszongya, húsz ezrön vótunk, majdnem mögégött a barakknak az oldala. (Neparáczki Pál)

222