Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Hetvenkedők (Vasgyúró – Vass Laci bácsi)
Negyven évig rángattam a rózsafavanót Megnősültem. Szél Julianna vót a feleségem. Két fiam van. Kovács Béla és Kovács Géza. Az az asszonyé vót a válásnál, amikor én a bányaszerződést aláírtam. Akkor nem vót hajlandó követni. Aszonta, hogy nem sirat minden éjjel, hogy mikor hagyom ott a fogam. Mert ű biztosan tudja, hogy meghalok. Nem sirat reggelig, hogy hazagyüvek-e?! így osztán magam mentem. Az egyik gyerek az üvé, a másik az enyém lett. Nem köllött elválni, mert vadházasságunk vót. Nem vótam hajlandó papnál megesküdni. Materialista vagyok. Tőrül vágott. Az asszonyt én tanítottam hegedűre. Aszonta, ne hegedűre tanítsam, hanem a csókra. Hogy kell csókolódzni, hogy ne legyen gyerek. Arra tanítottam meg. Negyven évig rángattam a rózsafavonót, a száraz hegedűt. Tíz évig üldöztek Örültem, ha a kis, koszos kenyeremet meg tudtam keresni, meg a magamon hordható ruhát. Amit megettünk, megittunk, csak annyit tudtunk keresni a koldus úri világba. Két részt tartott a magyar réteg: koldusok és gazdák részét. Csak azt tudtuk megkeresni, amibül fenn tudtuk tartani magunkat. Ha megengedi, én biológiát is tanultam, növényszakértő vagyok, aminek köszönhetjük a mindennapi kenyerünket. Növénybül van a kenyér. Akkor kérem egy kataszteri hold jó földön 80-90 mázsa cukorrépát tudtak termelni a kulákok, hercegek, bárók, grófok és azoknak a csökevényei. Most hatszáz mázsán fölül. A munkások erre képesek. Az én népem, a szociáldemokrata nép. Kisegítő eszközünk a kommunista párt. Azért merészelem ilyen hangon mondani, mert ük kevesen vannak. Mink meg sokan. És a néplegenda szerint: a többség szava, Isten szava. Búzábul mög öt-tíz mázsa vót a versenyfutás. Most ötven-száz mázsa. Megütköztem a csendőrökkel is. Tíz évig piszkos kommunistának neveztek. Egy nagy fába laktam az erdőben. Egy bélés nélküli, kirohadt belsejű fába. Tíz évig üldöztek olyan címen, hogy piszkos kommunista, agyon kék lőni a helyszínen, mert örökké Moszkvát hallgatja és bemondja a baloldaliaknak, mikorra várhatjuk apánkat, Lenint, szomorú hadseregével. Egyszer aztán csak Malinovszkij a háromszázezer katonájával eljött segíteni nékem. A drága budai kék hegyek felszabadultak. Sokáig üldöztek, majd egyszer aztán megbilincseltek. Elszaldtam bilincsbe is. A híveim, tanítványaim leszedték rúlam a bilincset. Üldöztek mindenfelé a csendőrök. Sokszor a temetőbe aludtam, mert másutt nem vót hely. De ugyanúgy üldöztek a demokratikus rendőrök is tíz évig. Ezek azt mondták, hogy szemét fasiszta vagyok, amazok azt mondták, hogy piszkos kommunista vagyok. 206
