Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
tudom, hogy az öreg S inkának vót egy könyve. Oszt vöt egy lap, ami le vöt ragasztva a másikhon. Oszt aszonta Sinka, hogy nem hagyhatja ű ezt má senkire se, mer akkó ezt a lapot fő kék bontani. Ha ezt a lapot én főbontom, aszongya, akkó óriási bajok keletkeznek. Olyan vihar fog dühöngeni, hogy széthordja a házak tetejit. Csak az bonthatta vóna fő, aki leragasztotta. Az a törökszentmiklósi ember. (Berezvai Ferenc, Szegvár) 2. Ilyen gyógyító ember vót a Sinka bácsi. Ha valakit a veszett kutya megharapott, azt is meg tudta gyógyítani. Vót neki gyógykönyve, ezt is tudom. A nagynéném aszonta, hogy nincs meg a könyv. Elégette biztosan, amikor beteg lett. A táblája megvan. Ilyen jó nagy, vastag, fekete táblája vót. Még ara emlékszek. A könyvet biztos elégette, hogy ne tudjon más gyógyítani. (Bánfi Antalné, Szegyár) A tolvajt megköti Ennek a bizonyos Kúráinak a méheit el akarták lopni a kertjéből. Éjjel. Aludt, de fölébredt. Hű, lopják a méheimet! Aki lopta volna a méhet, kezibe a kaptár, éppen lépött át a kerítésön. Úgy abba a mozdulatba maradt ott, hogy a lába közt a kerítés, a kezibe a kaptár. Se letörni nem tudta a kaptárt, se tovább vinni, se visszavinni, amíg ü oda nem ért. Csak akkor tudta letönni, amikor hajlandó vót tovább engedni. Mög azt is mondták, hogy lopták az öregnek a levágott nádkévéjit. Fölébredt otthon, hű, lopják a nádam! Onnan otthoniul mögállította a fogatot, mög a lovat. Úgyhogy a komának is a nádkéve, ahogy adni akarta föl, a kezibe vót, de úgy maradt. Mindaddig, amíg az a bizonyos embör, ez a Kúrái, oda nem ért, mög nem szabadította. (Benkő Antal, Maroslele) 1. Olyan ördöngős embömek mondták ezt. Olyan bíbájos embömek. Osztán méhet tartott. Méhecskéi vótak kaptárba szépen sorba lerakva. Osztán vötték. Árusította. De vót olyan is, hogy valaki evőtte éccaka a méhecskét. Az öreg észrevötte, osztán ű ítélközött. Mer akkó nem vót se bíró, se ez, se az. Oszt addig tartotta a kaptárt az az illető, aki lopta a méhecskét, amíg az öreg Kúrái akarta. (Kúrái Györgynó, Maroslele) 2. A Kingéc részön, az egy határrész, nagyobb része a vásárhelyi határhon tartozik, ott vót egy méhész. Akkó még csak kasokba vót a méh. Kimöntek oda, vinni akarták a méhet. Borigatták fő fele a kasokat, és ahogy én hallottam, a méhek csak ott húzódtak, sehova se möntek. Csak amikó ekezdték szödni a mézet, illetve a lépet kifele, akkor vötték észre, mindegyiknek a ga199
