Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
emöhettök most mán. Oszt akkó rögge főket, mögén imádkozott, mögént ezt végözte, amit a szitáná, nem tudom, mit végzött. Akkor osztán mikó kilenc nap letelt, akkó jobban lőtt az öregasszony. Akkó el köllött mönni szót- lan vízért. Úgyhogy kilenc kútra köllött neki mönni. Mindegyikbű köllött engedni egy üvegbe, hogy kilenc kúti víz beleférjön, de senkihön egy szót sem szabad szólni. Oszt tött bele, nem tudom milyen füveket az üvegbe, osztán aszonta, ha möglilásodik a víz, forr a víz, akkó mög van rontva. Mán az tudta, hogy az mög van rontva, rontásba van, nem olyan betegségbe, hogyhát orvoshon mönjön. No oszt hozták a vizet, oszt imádkozott ott rá valamit. Akkó mög inni is köllött abbul a bízbül annak az illetőnek. Oszt aszonta, hogy soha, azt tanulja mög akárki, hogy mög van rontva, senkit se engedjenek be. Ez így mönt mindig. Ezöket tudom. (Szalai Sándorné, Kiszombor) babbal 18. Hallja, én nem láttam, de hallottam. Ez az én anyósomon történt. Mén egy kúdusasszony, aszongya neki az anyósom, a lányának, vigyé ki egy le- veseskanál lisztöt. Mert elő vót a tarisznyája, abba töttünk egy levesöskanál lisztöt. Aszongya a kúdusasszony, hallja, aszongya, de szép derék lánya van, de e nem tud férhön mönni, ez mög van rontva. E mög van rontva. Hanem mönjenek e Bébre az oláh asszonyhon. Vigyenek olyan vizet egy literös üvegbe, hogy mikó mén is vizé, mög visszaér is, ne szóljon semmit. Elmöntek. Hát az oláh asszony nem vót otthon, odavót Valkányon. Möntek érte, hogy gyüjjön haza, mert keresik. Haza is gyütt. Hát mondja, hogy hoz- tatok-e vizet? Hoztunk. Olyan szabadkémény vót neki ott, oda rátötte egy rostára mög tizenkét babot. Azt a kakastökü babot. Hogy azt mit mondott, mert nem magyarul mondta, de a víz annyira forrt, de nem forrt ki azér. Hát, azt mondja, ide figyelj, teneköd, aszongya, van egy testvéröd. Kata nevű, e rontotta mög a lányodat. Összenézött anyósom a lányává, hogy hát még ilyen is történik, mög is mondja a nevit. Na jó. Hanem, aszongya, most ha hazamöntök, ezt a vizet, ahogy a ló mén be, a nagykapuhon oda locsoljátok ki. De tik hazaértök, ez a Kata nénje ott lösz, hanem de kűdjétök, de küdjétök kifele. Aszongya neki az anyósom apósomnak, hát hogy csinálja most ezt mög: testvérömet kikűdjem? Hát ha már azt mondta, hát kűdd ki! Na, odaért. Tudom, hun vótatok, tudom. Kikűdték. Menyasszony vót egy hétig, kettőig, mán akkó elvált tülle. Mán akkó evált. Kata néni intézte. így oszt akkó aztán oszt férjhön tudott mönni, de Kata néni oszt nem járt oda. (Pósa Pálné, Kiszombor) 16
