Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)

Lehetetlenség, dehát ha maga az, akkó mondjon már maga valami érdekös dolgokat nekünk. Mert a múltat már ismerjük.

M. M.: A Teknyőkaparó mikor itt járt, akkor jósolt. Faluhelyekön nagyon sok gaztettejes ház vót, kutak nem vótak. Elgyiin az az idő, aszongya, hogy amikó midőn háznál kút lösz. Ezután a kocsikrul is mondott. Lőcsös kocsik vótak ezelőtt: elgyiin az az idő, mikó lőcsös kocsik nem lösznek, lőcsetlen kocsival járnak majd az embörök.

B. F.: Hát ezelőtt nem aszonták, hogy autó, hanem csak aszonták, nézd a négykerekű vasat! Hát igazat mondott, hogy nem lösz lőcsös kocsi? Nincs má! Esetleg valahun valami színbe vagy valahun. Deszka kéményük nem lösznek.

B. F.: Ezelőtt nem élt kétszáz évig sem egy élő ember. Igaz-e ez? Nem tudott annyit, mint én, aki nyolcvanhárom évet betöltöttem, de mán annyi mindönön körösztűmöntem. Pedig tizenhat éves koromba még nem ültem vonaton.

L. I.: Azt is mondta, hogy okosok lösznek az embörök, fölmönnek a holdba. Hogy aztán fölmöntök-e, nem-e, én ezt nem tudom.

B. F.: Hát most fönn vannak, odafönt már többen lösznek má mint lent.

V. F-né: Az öregjeink abba bíztak, hogy ez mind be fog teljesödni. És be is teljesödött, mert vasmadarak szállnak fölöttünk, és lőcsetlen kocsik szaladgálnak az utcákon százával.

H. F.: Hát az emberiségbe benne van ez a kíváncsiság. Hát abba az időbe mög tanulatlan vót a nép, mindég azt hallgatták, hogy ki mit mondott. A boszorkányokrul, a Teknyőkaparórul, hát errül beszélgettek.

— Hittek a Teknyőkaparó szavának?

B. Gy-né: Hittek. Még az én édösanyámnak az anyja is mesélt rúla. Ez mán legalább százötven esztendeje van. osztán így mindég mondták, hogy ezt mondta a Teknyőkaparó, azt mondta a Teknyőkaparó. Régi dolog ez már, nagyon régi.

— Ki volt ez a Teknyőkaparó?

B. F.: Hogy ki vót, hát aztat attú kérdözze meg, aki beszélt vele. Aki beszélt vele. Hát én nem beszéltem vele. Csak hallásbul hallottam ezt is, azt is.

N. M-né: Az én öregapámnak az apja vele vót részes. Kimöntünk aratni, egyször csak valami surjánt. Nem láttak senkit. Aszongya neki az öregapámnak az apja, hogy lönne vihar, hát nincs is felhő. Aszongya, de van, aszongya, csak nem látjátok tik. Tátos vót az!

A. K.: A Teknyőkaparó valójába erdélyi kis hegyi lovakkal, sátoros kocsival járkált az utcán, oszt kiabálta: teknyőt javítani!

F. J.: Azt mondták a Teknyőkaparórú, hogy az Úr Jézus vót. Régi öregek mindég aszonták.

L. I.: Látta a múltat, a jelent is, a jövőbe is belelátott.

K. J.: Olyan okos ember lehetett, mint talán most az űrhajósok.

(A szegedi stúdió néprajzi filmjét 1981. december 31-én mutatta be a Magyar Televízió. A film a 22. Miskolci Tévéfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. Szerkesztő: Király Zoltán. Vágó: Szabó Erzsébet. Operatőr- rendező: Rozsnyai Aladár)

157