Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)

érdeklődtem, hogy ki az a nagyon okos, az a Teknyőkaparó, aszonták, hogy egy országjáró ember, azé tud olyan sokat. Például mikor itten a mi falunk­ba, az úgynevezett Nagyközbe, most Kálmány Lajos utca, Rákóczi utca, Kossuth utcának van keresztelve, akkor fúrták ott azt a szivattyús ártézi kútat. Ami falun nagy újság vót, mer azelőtt ilyen nem vót, csak gémeskútak. Mondták, hogy meglássátok, becsűn az az idő, hogy fizetni kell az ivóvízé. Hát most má megértük azt, hogy valóba fizetünk a vízé, ami nem vóna baj, csak sokszó még pézé se kapunk vizet. Azt is megjósolta, hogy Szeged, Makó, Vásárhely lesz még pusztahely. Mondták ott az öregek egymás közt. És be is következett. Miúta a közös gazdaság létrejött, nincs szükség a tanyákra, de a lakosság is olyan, hogy nem szeret má úgy tanyán lakni, mint azelőtt szeretett. Olyant is mondott a Teknyőkaparó, hogy mikor majd nem is sokára úgy elromlik a nép, hogy kénytelen lesz a világ véginek bekövetkeznie. Annyi ember marad meg, amennyi egy diófa alatt elfér. Azt mondták, a nők el fognak romlani, amikor majd a vadgyökér fehéret virág­zik. Ez a vadgyökér kint van a mezőkön, de tényleg fehéret virágzik má. (Asztalos P. Kálmán, Csanádpalota) 1. Szeged, Vásárhely mög Makó. Itt lösz a csatatér, aszonta a Teknyőkaparó. Oszt én is féltem akkoriba, mikó mondták. Jaj, mondom, ha itt lösz, akkó mög hova mönünk. Sehova, aszongyák, sehova. (Horváth Istvánná, Makó) Egy akol, egy pásztor Foggá születött ez a Teknyőkaparó, és azé vót ilyen tudós. Azt is mond­ta, hogy majd lösz egy akol, egy pásztor. (Szalma Gyuláné, Oföldeák) 1. Én is csak a nagyanyámtú hallottam rúla. Ű mondta, hogy majd akkó lösz ránk, fiaink, jó világ, amikó egy akol, egy pásztor lösz. Hát hogy mek­koravilág lösz akkó, vagy milyen lösz az a pásztor?! Különben írást nem tu­dok, nem is tudom magamat kimagyarázni. Tudja?! (Sebők Antalné, Sövényháza) Jaj lösz a világ népeinek Nem tudom én ezt annyira. Csak mondta, hogy jaj lösz világ népeinek, ha a nők nadrágba járnak, mög rövid hajjal. Möghanőkbül lesznek a kalau­zok. Ezt is megjósolta. (Acs Jánosné, Tápé) Az emhiir nem lösz semmi Én csak a édösanyámtú hallottam, hogy olyan háború lösz a Maros-torokná, hogy a ló szügyive toli a vért. Oszt annyi nép marad, aki egy 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom