Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
3.- Mama, mondja a maga nevét.- Özvegy Mándoki Ferencné.- Hányba született? - ’ '- Hát most miért igázol maga engöm?- Dehogy igazolom, csak kérdezem. Hallott maga a Teknyőkaparóful?- Hallottam. Dajkámtul mög az apámtú hallottam. A Teknyőkaparó azt mondta, hogy majd lösznek lőCsetlen kocsik, amik szaladgálnak. Mindön sarkon kocsma, bőt lösz. Mög jósolta, hogy nagy szenvedés lösz. A jó Isten mögbüntet bennünket, oszt majd szólít, hogy ébredjetök föl embörök! De nem ébredünk föl mink mán semmibül. El van itt a nép már veszve, de ennek el köll veszni. Mikor a jézus a földön járt, akkor is rosszak vötak az embörök, most is rosszak vagyunk. (Mándoki Ferencné, Makó-Rákos — A fölvétel az országúton készült.) 4. Hát mondták a népek, hogy ez mind olyan szépen bekövetközik. Mindön sarkon lösz bót. Hát régön vót mán nem emlékszök rá, hogy mit mondott. (Tóth Jánosné, Tápé) Egy bíró lösz fölakasztva Hogy ez a Teknyőkaparó ki vót, ezt nem tudta mögmondani senki az égvilágon. Az én nagyanyám 1914-be halt mög. Kilencvenkilenc évet élt, kilenc hónapot, de ö se tudta mögmondani. Csak azt mondta, hogy fiaim, eljön az az idő, hogy a föld mög fogja tagadni a termésit, és a Vásárhelyi utcán nem tudom hány templom lösz. A híd mikor lösz förobbantva, és a hídnak a végin egy bíró lösz fölakasztva. Egy Mihály nevű bíró. Akkor lösz vége a háborúnak. És elgyün az az idő, mikor gyün a háború, száz asszony is szalad az utcán, mikor möglátnak egy embört: „ez az én uram”. Annyi fog Úveszni a háborúba. Mög majd gyün a sárga veszödelöm. A Teknyőkaparó ezt mondta. Hogy ki vót a Teknyőkaparó, ezt nem tudja senki se. (Somodi Mihály, Makó) 1. Aszonta a Teknyőkaparó, Makón lösz egy utca. Úgy hívják, hogy Vásárhelyi utca. Majd, aszongya, a Vásárhelyi utcán három templom lösz egymás után. Majd, aszongya, tik még, fiaim, azt mögéritök majd, az oroszok begyünnek. Az orosz cár a középső templomhoz köti a lovát. Majd aszonta, hogy hetven valahányba lösz olyan háború. Világháború lösz. Az összes világ háborúzik. De az már nem jut eszömbe, melyik esztendőre mondta. (Apjok István, Tápai rét) 150 \ -> ‘i*.
