Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
vöröshagymával 13. Ruki Ferkó az énneköm táncoslegényöm vót. De a lábát is evágták, mög a keze az se vót röndös. Hát, mondom, mi lelt? Aszongya, mer csőszök vótak kint a tanyán, aszongya, egy vöröshajmát tött valaki a pitvarajtóba, és aztán ű erugta azt a hagymát, azt a vöröshagymát. Űneki akkó bénút el a lába. Úgyhogy eztet levágták neki, de elsőbb csak úgy sántikált, járt az vele, mert táncoltam vele, táncoslegényöm vót. Oszt azután mikó mögnősült, azután evágták neki a lábát. (Horváth Béláné, Gyálarét) elásott dögtetemmel 14. A rontás az rajtam esött mög. Aszonta, idehallgasson, egy cigányasszony, aszonta ű énnéköm, hogy ű nem cigányasszony, hanem egy bácskai magyar. Onnan mikó eltelepítötték ükét, idegyiittek Kistelekre az állomásra. Az állomáson vót egy vagonba a szállásuk nekik, mert másutt nem vót hely. Osztán aszonta neköm az a cigányasszony, mert én aszontam neki, hogy nem igaz, mert cigány vagy, mert olyan barna vót. Ketten vótak itt. A másik mög egy magyar vót. Na, jó van. Hát akkó má, idehallgasson, magam vótam. Idegyünnek röggel, osztán aszongya, hogy adjak néki száz forintot vagy pengőt, még akkó pengő vót, aszongya, akkor mögfordítja az életöm sorsát. Úgyhogy mög is tudok nősülni, aszongya, de maga nem tud mögnősülni, aszongya, soha. Mondom, miért? Nem tudod te eztet. Fiatal- asszony vót ám az. Még nem vót több egy harmincévesné. Nem tudod te eztet. Én tudom, aszongya, idehallgasson, bácsi, magának a lakásába bevitte egy asszony a rontást karácsony büjtjin röggel, és benn is van a rontás. Még az a rontás ki nem lösz távol ítva a lakásbul, magának addig felesége nem lösz. Hát én most eztet nem tudom, hogy attul van-e ez, mitül van-e ez, csak neköm eztet a bűbájosok mondták. Aszongya, hogy három tized esztendőre vagyok mögrontva. A pénzűmet, aszongya, nem tudom használni. Mert van, de nem tudja a pénzit főhasználni, mert arra is mög van rontva. A házasság céljábul, aszongya, a pénz használatlanságábul mög a jószág szerencsétlenségibül van mögrontva. Aszongya, a házasságot száz pengőért fordítja vissza. Kitávolítja a rontást, aszongya, mert bent van a rontás. De aztán, aszongya..., dehogy adok száz pengőt, azt má nem. Csaló vagy, mög cigány vagy, mög mindön, mondom. Aszongya, na, jó van. Adjon egy kis szalonnát, aszongya, oszt akkó majd a jószág szerencséjit mögfordítom. Lösz a jószághoz szöröncséje. Azt visszafordítjuk egy kis szalonnáért, mög a pénzit tudja használni. Mögvan a pénz, aszongya. Azt hogy tudta mög, az anyjának a szentségit! Hogy tudta mög, hogy negyven darab százas van a kucóba, azt hogy tudta mög? Aszonta, ott van a negyven darab százas. Egyet adjon, aszongya, karácsony büjtjin röggel hozta ide egy asszony, itt is van bent a rontás. Hát itt olyan asszony nem vót, hogy gödröt ásott vóna, 13
