Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Arrul, aki foggal született, arrú azt tartották, hogy az hét napra el fog tűnni, mert tátus. Bár az én anyám mesélt rúla, hogy Apátfalván vót egy ilyen, az el is tűnt. Teljesen eltűnt a családtul is, háztul is. Elment magátul. Az Úristen tudja, hogy aztán mi lett, csak az én anyám mesélte ezt nekünk, hogy aki foggal születik az tátusé fog válni, oszt elmén. Hogy lány vót-e vagy fiú, azt nem tudom, de elment Apátfalváról. (Vigh Györgynú, Apátfalva) 17. 18. Vót egy gyerek, kanász. Aszongyák, legeltette a disznókat. Aszongya, nagyon sírt a gyerek, de nagyon sírt. Mi az kisfiam? Az öregek nem káromkodtak ám, mi az kisfiam, a popóját neki, majd adok én neki, mondd csak meg mi bajod? Aszongya, foggal születtem, elgyiitt az órám, nekem most már el kell majd válni. De majd gyün egy föjhő. Lesz, hogy feketéllik, meg egy vörös. Én leszek a vörös, de aszongya, énrám üssenek, mert amerre ütnek. No csak aztán, ki villára, ki kapára a szérűn, ahol nyomtattak. Addig oszt elverték. Harmadnapra visszagyütt a gyerek, mindenkit megcsókolt: ,,Most már nekem elgyütt az órám, legyenek nyugodtak, soha nem fog semmiféle baj lenni, se zivatar!” Hát ez ilyen vót. Foggal született. Kicsi korába nem tépték ki a fogát. Tátos vót. Öregapám mesélte, hogy bemönt hozzájuk egy alacsony kis öregember. Egy kis aludttejet kért. Ott meg vót birka, meg tehén. Hát egy köcsöggel adtak neki, egye meg. Hát osztán megette az öreg. A szomszédba is járt. Micsoda asszony lakik itt? Mondták neki, mert tudták, ki vót. Aszongya, kértem egy kis tejet, oszt nem adott. Aszongyák, hogy kimönt az öregember a tanyákrul, osztán egy forgószél a tallót nyíitte. Tövestül szaggatta föl a tallót. A legalsó kévét is a legfölül tette. Aszonta nagyapáméknak, itt nem lesz semmi se, még szelet se láttak. (Juhász Lászlóné, Apátfalva) 19. Járt itt egy olyan öreg bácsi könyvvel, rongyos ruhába. Tejet mög kenyeret kért. Aszonta, délután olyan zivatar lösz, hogy a birkaistálló összedül, de ennek a rozoga háznak nem lösz semmi baja. Déltájban támadt egy olyan nagy fölleg. A juhász mög éppen a gamójára támaszkodott. Összedült az istálló. A pipaszár mög a nyakcsigolyáján gyütt ki a juhásznak, a gamó mög a hátaközepin. (Kakuszi Rozália, Óföldeák) 20. Hallottam, hogy tán kígyón járt, és bemönt egy házhon, hogy adjanak neki tejet, mert űneki most olyan ütközetje lösz, hogyha elbukja, hát elvész a világ. Mönt a kígyó, hogy adjanak a kígyónak önni. Az tátos vót. Annak 116
