Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Az édösapám akkor huszonhárom éves fiatalembör vót. Nyomtattak abba az időbe még. Lóval nyomtattak. Még cséplőgépet nem is láttunk, láttak ők. Nagyon borult. De mán ahogy el vót nyomtatva, letaposták a lovak a búzát. Aszongya édösapám, hogy már szómi költött vóna, nagyon féltek, hogy ideér a felhő. Lesöpri, lemossa az eső a szűrűről a szömet. Siettek vóna, siettek vóna, de a felhő csak elérte ükét. Kezdett esni a jeges eső. Egyször aszongya édösapám, hogy nem látja a többi részesöket, csak ű magát. Két fekete bikát látja, hogy a szarvával borzalmasan szántják a szőrűnek a szélit, de mán úgy néz ki, minthogyha eke szántotta vóna. Annyira fő vót körül szántva. De nemcsak azt a szélit szántották, hanem még a közepit is. És aszongya édösapám, egyször látja, hogy az egyik bika szarvára vöszi a másikat és átdobta az asztag tetejin. Az pedig nem löhetött kicsi, az az asz- tag, még abba az időbe se. Majd egyször csak előkerült, akkor az dobta emezt által. De olyan vihar vót, aszonta édösapám, hogy ű csak úgy tudott mögmaradni, hogy így félig beásta magát az asztagba, oszt bedugta a fej it, mert másképp ötét is elvitte vóna. De mikor elmúlt a vihar, egy szöm búza se maradt, még azt se látta, hol vót a szőrű. Egy szöm búzát nem látott, úgy elmosta az eső. Csak két nagyon beteg embört látott, akinek az arca összevissza vót verve, mintha... Hogy mivel verték össze az arcát, azt mondta édösapám, nem tudja, de az egyik se tudott még beszélni se. A szögény jó apám elindult ám, hogy elmén valami faluhoz, ha nem hazudok, a lelei faluhoz, és mire oszt kimöntek oda, mind a két embör úgy eltűnt, hogy többet sose tanálták mög ükét. Ezt saját jó apámtú hallottam. (Simon Jánosné, Makó) 12. Az a gyerök, aki foggal születőit, az szerencsés lösz, mög sok mindönt tud az életben. Sok mindönt tud jósolni, mög azután előrelátó a dolgokkal kapcsolatosan. Mög azt is mondták, hogy az antikrisztus az egy zsidó lánytól fog születni, és foggal fog születni. 1932-be fog mögszületni az antikrisztus. 1932-be kiszabadult a sátán a földre, és azúta romlanak annyira az embörök. Az antikrisztus már negyven valahány éves, és itt lakik Európában. Már létezik. Ha ez föl fog lépni nagy vérontás lösz, és nemigen marad mög embör a földön. Azt fogja mondani, én majd kiszabadítom a világot ebből a nagy válságból, amibe most van. (Vrabély Andrásné, Makó) 13. Az öreg Pontyik bácsi mesélte, mikó ű még gyerök vót, osztán az anyja elmönt a városra, akkor aszongya, senkinek ne adjál tejet, mert akkó mögverlek nagyon. Na jó van. Odamönt egy kis öregembör a szomszédba. Fejtek, kért tűlük tejet. Az nem adott neki. Hát oszt átmönt őhozzá, kért tűle tejet. Aszongya elébe tött egy nagy köcsög tejet, aszongya, oszt mind mögötte. Oszt azt mondják, na majd kiadom én a szomszédnak. Délután gyütt 11. 114
