G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

697.

Alul írott, elnök polgármester úr meghagyása folytán, annak megvizsgálására lévén kiküldetve, hogy Terhes Józsefnek hány hajója pusztíttatott el a rácok által Zentánál és Ó Becsénél, minek következtében a kárt szenvedett Terhes József tanúit kihallgatván, vallomásaikat feljegyezve bejelentem:

Első tanú Babarczy Imre, helybéli polgár, 36 éves, r. cath., feleséges, Terhes Józsefnek. Oroszlány nevű hajóján kormányos, letett hite után vallja; még múlt 1848. évi Karácsony ünnep előtt 9 nappal, azaz dec. 15-én, Terhes Józsefnek Oroszlán nevű hajóján elindultam Szegedről, mintegy 2000 mázsa liszttel, mely az álladalomé volt. A hajó 16 öl és négy láb hosszú, és mintegy hatodfél öl széles, egészen tölgyfa luntra formára volt készítve, de teteje fenyőfa gerendára, a hajó vadonatúj volt, csak kétszer voltam rajta Szolnokon, utt egy uraság tisztje 2850 pengő ft-ot ígért érette, de nem mertem oda adni, volt két vasmacskája, és négy szál új kötél, mivel pedig a télen múlt esztendeje, hogy készült, hitem alatt a hajót becsülöm 2850 pftra. Amint tehát, múlt év dec. 15-én elindultam, pénteken értem Zentára, de már akkor jegelt a Tisza, ami oly váratlan volt, mert ekkor tájban a malmok is benn voltak, és azonnal Tomcsányi, Zentai főbíróhoz mentem, és jelentettem, ki a körülményeket látva, azt rendelte, hogy a hajó már most maradjon Zentán, akkor nap hajt annyi embert, hogy a lisztet ki lehet rakni, de csak két kocsi jött, szombatra 600 zsákot hordottak ki. Ekkor átellenében a csókái révbe van egy forgó, ahol a malmok kikötve voltak, és oda eresztettük át a hajót, mikorra kedden tökéletesen befagyott, a még meglévő lisztet a hajóban, szánkón hordatták át. így ott befagyván a hajó, a bíróság mellé rendelt egy embert, én pedig, 1849. január 1-én, visszajöttem, kár még akkor semmi sem volt.

Második tanú, Bárkányi Pál, 37 éves, r. cath; feleséges, letett hite után vallja, hogy Terhes Józsefnek, János nevű hajóján; melyen kormányos voltam múlt év dec. 10-én indult Szegedről, és Magyar Kanizsán megállottám, onnan vittem mintegy 1600 mázsa lisztet, mely részint zsákokba, részint abroncsos hordókba volt bepakolva. Kedden, dec. 12-én, Kanizsáról elindultam, és dec. 14-én leértem Magyar Becsére. A lisztet, Ferenc nevű, biztosnak átadtam, hétfőn este, 18-án, ki is hordották, hanem nekem a hordókat kelletett várnom, míg kirakják belőle, mely 3 napig tartott, mely idő alatt a Tisza jegelni kezdvén, kéntelen voltam a hajót, nagy bajjal a Tisza folyó partjára átvitetni, ahol a malmok telelnek, egy becsei embernek őrizetre átadtam. Volt pedig a hajón 15 öl hosszú, és 3 öl széles fenyőfából készült, lélek szerént 725 pftra becsülöm, a hajó melleti ladikot pedig 20 pftra. Magyar Becséről Szegedre Karácsony előtt való vasárnap értem haza.

Harmadik tanú Ebstein Herman, 42 éves, héber vallású, Csókái és Pádéi rév haszonbérlője, hites ajánlata mellett vallja. Dec. vége felé, Terhes Józsefnek egy hajóját, a jeget törni kelletett, áthúztuk a bánáti oldalra telelőre, és a lisztet szánokon hordatták át Zentára. Január 2-án, 1849. jöttem el a rácok dühe elől, még akkor a hajónak semmi baja sem volt. 1849. ápr. 15-én voltam Zentán, akkor láttam, hogy egy újdonatúj hajó el van rontva, teteje lehányva, kompot készítettek belőle, a bácskai mozgók át akarták hozni, mert birkát akartak rajta hozni, de félig el volt dőlve, mert oldala kivágva, a feneke pedig ki volt fúrva. Akkoron, midőn a hajót decemberben átvontatták, láttam, hogy a hajó egészen új, és még használatlan volt.

371