G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

.. .Az eddigi tulajdonos, Keméndi Ferdinánd városi biztos lön. Ily minőségű hiva­talnok pedig oly intézetnek, melyet rendőri felügyelet alatt tartani kelletik, tovább tulaj­donosa nem lehet. ...alázattal kérem a tisztelt tanácsot: méltóztassék egy tudakozó intézet fölállítását nékem megengedni, és ez által, a fent érdekelt kijátszthatásomból eredett károm irányá­ban, megvigasztalni. Keméndi Ferdinánd a legutóbbi tisztújítás alkalmával belvárosi csendbiztosságra emeltetett, főkapitány, Farkas János megbízatik, hogy Keméndi Ferdinándot aziránt, vajon hivatalos biztosi állása teendőit tekintve, képes-e továbbra is, a tudakozó intézet ügyeit, kellőképp teljesíteni. Reketye Pál Tudakozó Intézet felállítására kért engedélyt; Keméndy Ferdinánd nyilatkozata; hivatalos állása ideiglenes, megbízott, vagy haszonbérlő által, folytatni akarja, már Ivántsits József volt csendbiztossal, ki mind a lakosságot, mind a cselédsé­get, és az intézet célját, foglalkozását ismeri, folytatott tárgyalásokat Reketye Pál kérelme nem teljesíthető. 146 sti 2518/1848. június 6. (1414, 1931); sti 3303/1848. július 25. (1931) 147. Kotolyár Miklós tanácsnok, és Németh János mérnök, elnöki kiküldetésre, jelentik, Bába Antal választott polgár, és ifj. Kőrösy Péter kaszálója között vezető út irányában fennforgó villongásról. 147 sti 2536/1848. június 6. (1405) 148. Mélyen érezvén egy honfinak azon legszentebb tartozását, mely szerint, ha hazánk, édes közanyánk segítségünkre szorul, mindnyájan, tehetségünk szerint rajta segíteni, s így tartozásunkat leróni kötelességünk. Ezen szempontból indulva ki, a tekintetes pol­gármester úrnak, május 31. kegyes felszólítására, legnagyobb készséggel általadám kolostorunknak nagyobb részét laktanyául a jövendő önkénteseknek. De az is való, hogy a tapasztalás legjobb mester; mert most tapasztalom, hogy ily önkényöket követő, rendet nem ismerő egyénekkel, kik estvétől reggelig, reggeltől estvélig korhelykednek, fütyülve, ugrálva, kurjongva ki s bejárnak, magába vonultán élni kötelezett szerzetes­nek, különben is, plébánia körül lelki dolgokkal foglalkozóknak, lakni, a legterhesebb feladat. Ehhez járul a templomban buzgólkodóknak, kivált most, midőn húsvéti gyóná­sukat igen számosán végezik, szüntelen háboríttatásuk. Mikre nézve, egész alázattal, ké­rem a tekintetes nemes tanácsot, mint kegy urainkat: méltóztassanak ügyünket oda vinni; hogyha egyebütt a városban hely nincs az önkéntesek számára, inkább rendes katona­ságot szíveskedjenek hozzánk tenni, az önkénteseket pedig a kaszárnyába szállítani. S addig is, míg ez alázatos könyörgésünk sikerülne, naponként valami rab asszonyt reg­gelre kolostorunkba rendelni, ki az undorodást okozó galádságot ambitusainkkról eltisz­títsa. Továbbá, minthogy kolostorunk szűkebb, hogysem 2-300 egyént befogadhasson; méltóztassanak az alsó városi kolostorba egy részét rendelni a rendes katonaságnak, 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom