G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
A kis-teleki plébánia, Szűcs Antal, önkénti lemondása által, megürülvén, annak törvényes betöltése egyedül a tisztelt képviselő testület kegyúri jogától függ, én tehát, kit szinte Szegedi polgárnő szült, támaszkodva, földieim kegyeire, s a Csanádi püspöki megyében, tizenegy év alatt tett, hív szolgálatimra, magam viseletét illetőleg pedig, hivatkozva megyés püspökömre, s mindazokra, kikkel pásztorkodásom ideje alatt, érintésben jöttem, főleg pedig Hertelendy, és Rónay családra, bátor vagyok, a tisztelt képviselő testület előtt esedezni; miszerint engemet, kis-teleki plébánosnak választani mél- tóztassék. Ki egyébiránt, a tisztelt képviselő testület pártfogásába ajánlott, őszinte tisztelettel, maradok, Kovács István, bocsári lelkész. Értésemre esvén: miképp, tisztelendő Szűcs Antal, Kisteleki Plébános Úr, állomását elhagyván; ugyanazért, a Kisteleki Plébánusi állomány joggal és tettleg üres légyen, egész alázattal bátor vagyok a tisztelt Közgyűlést megkérni, kegyeskednék engemet, alább írtat, az említett üres, egyházi jótétemény elnyerése végett, Ő Nagy Méltóságának, a Megyés Püspöknek bémutatni. Kérésemet e következőkben alapítom: 1. A Bölcsészeti tudományokat Nagyszombaton, a Hittaniakat pedig a Temesvári Papnevelő intézetben végezvén, 1833. évben Papnak szenteltettem fel, és ez idő olta, immár 15 évek leforgása alatt, leginkább Királyi Kincstári állományokban, s egy fél évig, Szeged városában, Rokuson, mint Lelkészi segéd, hivatalkodtam; még végre, Ő Nagy Méltóságától, a Megyés Püspöktől, Torontál megyében fekvő, Mollyfalvi helységre, mint Lelkész kineveztettem; ezen minőségben, ügyességem, szorgalmam, és lelkes buzgóságom által, annyira kitüntetém magamat, hogy nemcsak az illető lelkész urak jóváhagyásukat, püspököm megelégedését, hanem, egyszersmind, Híveim szeretetét, tiszteletét és bizalmát megnyerni szerencsés leheték. Hogy az ily körülmények között, a mindennapi gyakorlat segítségével, és példás kitűréssel, el nem mulasztám magamnak mindazon tulajdonokat megszerezni, melyek a Lelkészi hivatal sükeres viseléséhez szükségesek, aztat megemlíteni feleslegesnek tartom. 2. versenytársaim között, mondhatni én lévén, mind évekre, mind hivataloskodással, a legüdősbb, igazságos lenne, hogy valahára célt érve, egy illendő állománnyal, annyi évi fáradalmaim után, megvigasztaltassam, annál is inkább, minthogy néhai édes apám, Béró Jánosnak, a Nemes Város mellett tett hív szolgálataiért, e vigasztalásra én is igényt tarthassak. Az előterjesztett okokban, de leginkább, a Tisztelt Közgyűlés kegyességében bízva, bátorkodók ismételve megkérni a Tisztelt Közgyűlést, méltóztassék engemet, az fent kitett papi állomány elnyerése végett, az illető Megyés Püspöknek bémutatni, amit megnyerhetni, már csak azért is reményem vagyon, minthogy, teljes szándékom, híveimnek buzgó lelki pásztora, hív igazgatója, az iíjúság szorgos nevelője lenni, és így, mind szóval, mind példával aztat kivívni, hogy, a gondviselésem alá bízott hívek az igaz hitben, a Fejedelem, s alkotmányos Felsőbbség eránti engedelmességben, végre, a Haza és felebaráti szeretetben oktatván, ez által menyei, s földi boldogságuk, a legbiztosabban előmozdítassék. Milyetén alázatos folyamodásomat, amidőn a Tisztelt Közgyűlés kegyességébe ajánlani bátor volnék, maradok, a tisztelt közgyűlésnek, alázatos szolgájok, Béró János, Mollyfalvi Lelkész. 49
