G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
Megkerestetik e végre a fenn tisztelt hatóság, miszerént, a rendelkezése alatt lévő sáncolati eszközöket kiszolgáltatni ne terheltessék. Hogy pedig a naponta dolgozandó rabok számát meg lehessen határozni, kérem a megkívántaié eszközöknek számáról engem mihamarabb értesíteni. Fischer őrnagy. 698 sti 891/1849. május 22. (645) 699. Molnár Pál, Szeged város főjegyzőjének hátírt folyamodványa, 36 melléklettel, önöknek, kézbesítés végett, átküldetik. Szemere Bertalan, Belügyminiszter. A folyamodvány, és a mellékletek nem maradtak fenn. m sti 892/1849. május 22. (646) 700. Farkass János, főkapitány, az utca kapitányok és tizedesek névsorát azzal a megérintéssel, hogy az utca kapitányoknak járó, évi koronás két ftos díjuk kifizetése elrendelése végett, a tisztelt tanács intézkedni szíveskedjen, bemutatja. 700 sti 903/1849. május 22. (657) 701. Tóth Mihály főbíró úrnak, visszacsatolt, vád vagy kérő levele, az alul írott hivatalnak, írásos nyilatkozat adás végett, kiadatván, ezen kiadás akként értelmezi, miként alkalom adatott neki, az ellene emelt vád iránt, magát igazolhatni. Hogy főbíró úr, az általa felhozott kérdések felvilágosítására felszólította a hivatalt, és hogy később, írnok által is megintette, ez valóságos tény, a szóbeli megkeresésre, mint egyes tisztviselő irányába viseltetni szokott tiszteletből, nem ugyan rovatos, de írásos felvilágosítást adott a hivatal, amennyire adhatott, mert amidőn főbíró úr oly tárgyakra kíván felvilágosíttatni, melyeket éppen ő, a hivatalos állásának valódi vissza élésével, és bírói hatalmának erőszakos túlterjesztésével, zavarná össze, ez, ha rosszlelkű- ségnek nem, de bizonyára hibás feledékenység vagy tévedésnek kell nevezni. Tudja azt, vagy legalább tudhatná főbíró úr, hogy a kezes leveleket nem mi, hanem az őrmester írta, három havon át, a hivatalnak elfoglalásakor, tehát az őrmester tettéről az ügyészi hivatal nem felelhet; de tudja azt is főbíró úr, hogy éppen főbíró úr volt az, aki az ügyészi hivatal meghallgatása, tehát tudta és híre nélkül, bocsájtott ki többeket, részint kezesség mellett, részint örökre, és ez nem csekély vétkül tulajdonítható fő bíró úrnak, hogy számol az ügyészi hivatal az ilyesekről? ha tényeket kíván főbíró úr, azzal e hivatal bőven szolgálhat, elég legyen egynek felhozni Mátyus József esetét, akit, a törvényszék határozata ellenére, bocsájtott szabadon, vagy kezesség mellett, nem tudható, és még egyet talán, jól emlékszik főbíró úr Sándor Györgyre, ki önmaga bevallotta, hogy a többi közt Zseravitz János legyilkoltatásakor, 1000 pftot ellopott, ezt minden vizsgálat nélkül bo- csájtotta el, pedig szerencsétlenségére: az ezentúl éppen főbíró úrnak jutott az a szeren373
