G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
655. Végre Osztrovszki József, segéd kormánybiztos, lelkes szónoklatban megujjitva az öszvegyülekezett nép emlékében a magyarnak százados szenvedéseit, s a mindég hűtlen uralkodóház iránt végig táplált hűsége dacára, rajta ejtett istentelenségek sajgó sebeit, a kimondott szabadság s függetlenség biztosítása tekintetéből, továbbá is a népet felfegyverzésére, s harcias erényességre buzdította. Mellynek folytában, a jelen kedvező alkalommal, befejezésül ünnepélyessen felolvastatott, s bővebben közhírré tétetett kormányzó elnöknek, a Gödöllői fő hadi szálláson, folyó hó 8-án Krisztus feltámadásának ünnepén kibocsájtott szózata, annak tartalmához képest, a kívánt újoncok kiállítása iránti intézkedések már előbb, a folyó hó 23- án tartatott közgyűlés alkalmával, itt kellőleg foganatosíttatni rendeltetvén. 655 skj 110/1849. április 29. 656. Üdve az olvasóknak! Szomorúan haliám ezüst edényeim lefoglalását, melynek visszanyerését a vélem együtt szenvedők és elfogattak lélekismeretes nyilatkozatokat az illetők eleibe terjesztem! Január 21-én gazdaasszonyomat Szegedre, ezüst edényeimmel és élelmi szerrel felküldöttem, oly feltétel alatt, hogy segédem Travnyik Rudolf, kocsimon vissza jővén, bútorom egy részét ismét beviendi, nem vélvén oly hamar a rablók ide érkezését; de alig éré vissza, az említett hó 23. délután 3 és 4 óra között, amidőn már pakolánk, a rablók beütöttek, s én segédemmel gyalog futottam, elhagyván mindenem, de nehéz testtel bírván, a szerbek által elfogattam, és fegyverek között vissza vezetve, s fogva tartva, mindenemtől megfosztattam, az egy életemet kivéve, mely hogy megmaradt, csak néhány jobb érzelmű szerb lakosoknak köszönhetem, kik házaikba elrejtettek, és innen szabadulva ki Szentmiklósra, sváb ajkú híveim közé menekültem, el lévén minden más menekülésem zárva, honnan mint fogoly, a sváb szomszéd betegek ellátására csak a rablók kormányzója, Petrovits útlevele mellett mehettem, és minden percbe elfogott társaimmal csak halálom vártam; de szerencsémre, az Adai lelkes magyarok áttörvén, a szerbeket megfutamították, engemet társaimmal a zsarnokok kezeiből kiszabadítottak, és a helybéli uradalmi tisztekkel s magyar mérnök családjával Adára menekültem, honnan Szegedre jővén és itt haliám, hogy Perczel tábornokunk már Adán van, vissza tértem, hogy ott maradott bútoromat megőrizzem; de már akkor csak lakhelyem puszta falait és kirablott templomomat találtam, és a velünk nem menekülhető Mássá József mérnök, vissza ütött szerbek által meggyilkolt holt testét. Pásztor András, pádéi plébános. Az előadott panasz irányában vizsgálat megtételével Farkas János fő kapitány meg- bízatik, meghagyatván ugyanazon fő kapitánynak, hogy a folyamodónak ezüst edényeit addig is kiszolgáltassa. 656 sti 672/1849. május 1. 351
