G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
100 lépésnyi távolságban kövessék. A csatárlánc, valamint a többi legénység, mindamellett, hogy a sáncbóli tüzelés által, már eleve sebesült egynéhány, oly elszántsággal és bátor magatartással nyomult az ágyú, és puskalövés zápora közt előre, mi rögtön bizalmat gerjesztett bennem, a magyar hadviselési szellemhez legméltóbb harcfogást, t. i. a rohanást megpróbálni. Nem várva hivatalos parancsot, megkezdettem a sáncokkal szembeni roham-vezénylést, s miként ily esetben minden, hivatását fölfogni tudó parancsnoktól várható, kezeimbe vettem a zászlót, s azzal nyomulván előre, oly kész elhatározottsággal, s férfias erőkifeszítéssel, követett, dacára minden golyó zápornak, az egész legénység, hogy pár perc alatt, az ellenség nemcsak hogy ki volt verve a sáncból, de a város alatti folyó hídján, a gyors, és nem várt rohanás által tömegben meglepetve, abból 200-an felül, részint leöldöstettek, részint vízbe fullasztattak. Csapatom volt legelső a Szenttamási sáncon, s rajta a Szeged városi lobogó első tűzetett fel! Utánunk jöttek a többi csapatok, s a Szegedi szabad csapat halált megvető elszánt lelkesedése biztosítá, sőt mondhatni, egyedül idézte elő az egész ostrom sikerét. Köszönhetem pedig az eredményt, az egész legénység jó szellemén kívül, csapatom tiszti karának; állását felfogni tudó, határozott erélyességének, és lelkesen működő közremunkálásának. Minnyája elszánt, méltó vezető harcfia volt a becsületnek, mindnyája méltó az elismerésre, s a hazafiúi méltánylás koszorújára. De mégis, különösen ki kell emelnem: Schmidt Ferdinánd, százados urat, kinek lelkesítő, és rendre, bátorságra, férfias szilárdsággal biztató vezénylete, a nagy részben, új meg új lelket, s eredményt biztosító határozottságot ébresztett. Továbbá Molnár Márton, Pataki János, és Diczinger Andor, 2-ik, 3-ik és 4-ik századbeli parancsnok urak neveit is, mint különösen megem- lítendőket jegyzem fel. Különös szerencsének tekinthető, hogy az eredmény nagyságához, s helyzetünk veszélyességéhez képest, veszteségünk csekély. Sebesültünk van 17, halottunk 5. A sebesültek eddig Szegedre megérkeztek, kiket a tisztelt tanács ápoló gondoskodása alá, felesleges ajánlanom. Csapatomnak fentebb leírt vitézsége fensőbb helyen is méltólag elismertetett; ui. a tábornoki napi parancsban a Szegediek első helyen, megkülönböztetőleg, említtettek; csekély egyéniségem pedig, a magyar katonai harmadik osztályú érdemjellel jutalmaztatott. Ennyit találtam szükségesnek, mint közelebbről érdeklőt, a Tisztelt tanácsnak följelenteni. Magam részéről, azon őszinte nyilatkozattal zárom be levelemet, hogy valamint jelenleg büszke önérzettel viselem a Szegedi szabad csapat parancsnokságát, úgy ezután is, Szeged városának, bármi tekintetben, hasznos szolgálatot tehetni, életem legszebb, és legóhajtottabb feladata leend. Melyeién tudósítás öröm kifakadásokkal, és éljen felkiáltásokkal fogadtatván; elnök polgármester azon tudósítása, hogy ezen levelet, hűn lemásolva, a Közlöny hivatalos lapba, egész kiterjedésében leendő igtatás végett, illető helyire elküldötte, mind ezúttal helyeselt eljárás, jegyzékbe vétetik, többnyire, minthogy mind a Szenttamási, mind pedig a Római sáncok ostrománál vitézségét kitüntette helybeli szabad mozgó csapat feloszlási ideje közelegne, további együtt maradásukat azonban, és győzedelmes karjaikat a haza, és e városnak vitézségük általi dicsőítése, továbbra is óhajtaná; valamint Földváry Őrnagy, úgy az egész kérdéses szabad mozgó csapat felszólítatand: miszerint 328
