G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
tett. Holt tetemei később elhozattatván, itt takaríttattak el. Mint nemzetőr, gyengélkedő egészsége mellett kötelességét híven teljesítette, mint polgár, iparkodó, és szorgalmas éltének 48-ik évében múlt ki, hátrahagyván özvegyét, született Csanádi Julianna, és kilenc árvát. Miről is teszem hivatalos jelentésemet. Dáni Ferenc kirendelt tanácsnok; sti 534/1849. (393) április 11; sti 685/1849. május 1; Özvegy Szebenyi Antalné részére, ki férjét a szőregi csatában elvesztette, addig is, míg iránta további intézkedés történnék, a Szegedi Sóhivatalnál, f. é. május 1-től fogva, havi 4 pft 10 xmyi segélypénz utalványoztatván: erről e város közönsége említett özvegy tudósítása végett ezennel értesíttetik. Pénzügyminiszter, Duschek Ferenc; sti 1040/1849. június 18. (756) 601. Véleményes jelentése Mihályfy József tiszti főügyésznek, Dobó János azon kérésére, mely szerint, Kazi Sándort, és Andrást, kezesség mellett, kibocsájtatni kéri. Dobó János, helybéli mezei gazdának kérése, a dolog miben létéről, véleményes jelentésadás végett, nékem kiadatván, a vád és a vizsgálat eredményét röviden előterjeszteni szükségesnek látom: bizonyos Varga József, Petrovoszelláról menekült szűcsmester, f. é. febr. 2; azaz Gyertyaszentelő napján, reggel, Horgoson lévén, a környékben egy bizonyos embernek a kocsiját és két lovát elhajtja, az egyik lovat az e bűnös tettben résztvevő társának adva, a másikat pedig, ugyan azon kocsiba befogva, hajtja a Madarásztói csárda felé, több, szinte menekülő kocsik között, ott a káros már messziről reá ösmervén a kocsijára, híjjá a többi szabadkai embereket, a kocsija visszaszerzésére, segítségül jönni, és már messziről kiáltanak Varga József után, megállj, magyar, itt Varga rosszat sejtvén, kiált a véle egy tömegben menő menekülteknek, jertek, testvéreim, segítsetek, a rácok meg akarnak rabolni, és agyon akarnak verni, erre a magyarság visszaszalad, közöttök az éppen akkor, kanizsai táborból visszajövő Kazi Sándor, és András; a rácoknak vélt, szabadkai bunyovácok szétszaladtak, közülük kettő beszaladt a csárda istállójába és a padlásra, a sok menekülő magyarság utána, az istállóba, mind a kettő agyonveretett. A vizsgálatbeli irományokból világos az, hogy Kazi András, a csárda udvarában, ló-háton lévén, az agyonverésben részt nem vett, a bűnbe mindazonáltal annyira részes, hogy nemcsak nem gátolta, de még a tulajdon kardját is, más által, használtatni engedte; Kazi Sándor pedig, amint az agyon verésbe részes vala, a tulajdon vallása szerint, úgy, a megtörtént gyilkosság után, a csárdába is bemene, a többi ott található rácokat is agyon verni, de azokat mégsem verték agyon, részint a kocsmáros és kocsmá- rosné kérésére, részint pedig, mivel, a tulajdon vallása szerint, már dühök enyhüle. Ily körülmények közt, bűn pör alá vétetni rendeltetvén, kezesség melletti, kibocsájtásuk meg nem engedhető lenne, azonban, tekintetbe véve azt, hogy a hazának minden fia karjaira szüksége vagyon, tekintetbe vévén azt is, hogy a nem csekély mezei gazdaságok, bezárattatásuk végett elpusztuland, és hogy mind eddig soha, fenyítve nem voltak, azért bíró, fogva tartva Sándor, András, mint aki sem a gyilkosságban, sem a későbbi gyilko- lási kísérletben, sem a rablásban részt nem vett, véleményem szerint, biztos kezesség mellett, kibocsájtható. Mihályffy József, tiszti főügyész Melyeién jelentés szerint, Kazi Sándor, gyilkossági bűnnel, önvallása szerint is, terheltetvén, ki nem bocsájtathatik; Kazi András azonban, mint kevésbé terhelt, biztos kezes előállítása mellett, ügye eldöntéséig, szabadon bocsájtatni engedtetik. 601 sti 460/1849. március 19. (332) 315
