G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
levél fordítása Kedves barátom, Milivoj, hogy ha Szabadkán, vagy pedig másutt, közelébb vagyon, legyen szíves nekem, írása által, tudtomra adni, kívánnék önnel összejönni, és beszélgetni; miképpen halad? jó ugyan, szerencsés emberek, vitézi tettekkel a világot megörvendeztethetik, és én, akinek legjobban lehetne, és kellene dolgoznom, muszain hevernem. Bajsa, február 6. 1849. Kívülről: Stratimirovits Györgytől Tisztelt Milivoj Petrovits úrnak, nemzeti őrnagyhoz, és Serbiai Commendánshoz. Szabadkára, vagy ott, ahol; sürgetősen Hogy ezen, lefordított rác levelek mindenekben, pontosan a rác nyelven írt levelekkel megegyez, letett hitelemmel bizonyítom. Szeged február 25. 1849. Radisits János. Radisits János levélfordító, a rác levelek pontos lefordítására, a törvényszék által, megeskettetett. Gosztonyi százados, mint elnök, Kiss József hadbíró. Önkénti vallomás Kátyánszky Árkád, 30 éves, g. n. e. hitű, feleséges, bácsmegyei, bajsai lakos, következő vallomást tőn: 1. Miként jöttél te Belyánszky Urossal össze? Én Bajsán, a bíró parancsából, ordonántzon lévén, ugyancsak a bíró és jegyzőtől, a parancsot kaptam: mennék kocsimmal Zákó udvarába, onnan egy embert Csantavérre viendvén. 2. Nem mondták, kit fogsz fuvarozni? Nem, csak azt mondták, hogy az, vagy ott fog maradni, vagy nem, első esetben nélküle, másodikban vele, térjek vissza. 3. Mit beszéltetek az úton? Fogolytársam csak azt emlegette nekem, hogy gyakran volt, mint fuvaros, Pesten, s Csantavér alá érvén mondta: hogy az esetre, ha a rác tábor Szabadkán van, ő ott fog maradni, ha pedig ott nincs, velem térend vissza. 4. Voltál e még többször, a magyar katonaság kivonulta óta, ordonántzon? Ezen kívül még csak egyszer voltam. 5. Mit csináltatok Csantavérre érkeztetökkor? Csantavérre érvén, behajtottunk a városház udvarába, s ott mindketten leszállván, én a lovak éttetéséhez fogtam, társam pedig, egy ottani esküdttel, ennek lakába ment, és kisvártatva, miután ott, mint mondá, evett — visszatérvén, kocsimra felült, a városház udvarán elsütötte fegyverét, azután elindultunk, de alig mentünk 10 dűlőnyire, 6 csanta- véri, utánunk iramlott lovas által, visszahajtattunk a csantavéri városházába, hol 2 fegyveres ültettetvén kocsimra, Szabadkára kelle hajtom, ott mindjárt elzárták társamat, azután engem is, azóta fogva vagyok; a lovakra, mint Szakalos Bandika gazdáméira, ki Vojnits Barnabás juhait a Szabadkai határban őrzi — reá esmertek. Ha tudtam volna, hogy ily bajba kerülök, inkább agyon verettem volna magam, vagy pedig gazdámat nógattam volna e szolgálat tételre; egyébiránt, én nem próbálván soha ilyesmit, de különben, a bíró által reám lévén parancsolva, engedelmeskednem kelle. 303
