G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
kegyelem útján, engedtetett el, az ezután befizetni kellő adói mennyiségre a felsőbbségi kegyelem pedig ki nem terjesztetett, ennél fogva, és minthogy azon adójárulat már befizettetett, de többről több keveredések elmellőzése tekintetéből, de azért is, mert városi tárunk jelenlegi szűk állapota afféle kegyelembéli kiadásokat teljességgel meg nem engedhetne, a folyamodót kérelmétől elmozdítottuk. 423 sti 3999/1848. november 7. (2535) 424. A Temesvári várban, a törvény s alkotmány ellen fellázadt katonai őrség merényei napról napra súlyosbodnak, s már annyira terjedtek, hogy valamint minden egyéb törvényes, úgy ezen püspöki megye egyházi hatóságának sem átallotta önállását és függetlenségét megtámadni, azt továbbá hadi vezénylete, s parancsa alá rendelni, s a törvényes vármegyei hatóság helyébe, általa önkényesen behelyezett helybéli bizottmány alá vetni akarta. Ily körülmények közt, halasztást nem szenvedő kötelességemnek ismertem, Temesvárról, hol püspöki helynöki hivatalomat sikeresen többé úgysem folytathattam volna, eltávozni, s azt ide Makóra, hová mai nap megérkeztem, áttenni. Mit is a tisztelt városi közönségnek, azon hivatalos megkeresés mellett, van szerencsém megírni, misze- rént ezen püspöki megyei hivatalhoz, s sz. székhez intézendő mindennemű közleményeit ezentúl nem Temesvárra, hanem ide, Makóra irányozni méltóztassék. Csanádi püspöki helynök. Róka József. 424 sti 4008/1848. november 7. (2544) 425. Kegyurasága alatt lévő Tápé helysége, a múlt hó napjaiban, megkereste a városi sz. széket az iránt, hogy nt. Holló István tápéi plébános úr mellé, mint kit a kor aggsága, a pontosabb szolgálati képesség kellékeitől megfosztott, egy lelkiekbeni helyettes egyházi személyt rendeljen, a váczi egyházkormány, az említett tápéi plébános úr mellé, helyettesi minőségben, csekélységemet rendelte, midőn ezt egyrészről a tek. ns. tanácsnak, mint illetőleges egyházi kegyuraságnak feljelenteni, tisztelet igényelte kötelességemnek ismerem, másrészről azon alázatos kérelmemet bátorkodom a tek. kegyuraság nagylelkűsége elébe terjeszteni, miszerént, a plébános úr egyik szobájában, melyet lakásul nekem kimutatott, az udvarba eső ablakból ajtót vágatni, s az így létesíthető, egymástóli elkülönzés által, részint az elaggott plébános úr nyugalmát eszközleni, részint engemet, hivataloskodásom háborítlanuli viselésében, minden külzajtól megmenteni, s eképpen csendben munkálkodhatván, lelkemnek szent akaratához képest, az emberi s polgári erények bővebb kifejthetésének élére állítani kegyesen méltóztassék. Amennyiben ezen új ajtó ablakból lenne alakítandó, sem az épület szépsége, sem erőssége nem szenvedne. Midőn tehát ezt a tekintetes, s a nagylelkűség fénylő vonásairól egyházszerte nevezetes tápéi egyházi kegyuraságtól alázatosan kérném, egyszersmind, a küszöbön álló hidegebb évszak miatt, annak mielőbbi létesítésért újra esedezem. 228
