G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
362. A város polgármesterének, a ministerelnökhöz, f. h. 18-án, tett előterjesztésére, válaszoltatik, hogy a 84 honvédi egyéneket, kik henyélve, munkátlanul, Szegeden hevernek, mint kétes jelleműeket, nemzetőrseregi felügyelet és táplálék alatt, minél elébb ide Pestre, azon megjegyzéssel, küldeni ne terheltessék, hogy azok többé raboknak az úton ne tekintessenek. Az elindulás és az ide beérkezés napját a Szegedi térparancsnokság jó eleve tudassa a nemzetőrseregi tanáccsal. Elnök helyett, Kiss Károly, őrnagy. Fenyíték alá esett, és a bácsi táborból városunkba küldött honvédek, f.é. szeptember 22-én... költ, nemzetőrségi tanács rendelete értelmében, Pest városba útnak indíttatván; az alkalmat használni óhajtván, miután városunkban tüzérség alakulása iránt lépések tétetnének, tisztelettel felkérjük az Országos Nemzetőrségi Tanácsot, miszerént a szóban lévő tüzérség gyakorlatára, kiképezésére, legalábbis egy kisebbszerű ágyúnak, ha egyébként nem lehetne, felszerelés nélkül is, városunkban leendő rendelését teljesedésbe venni, s ekképp, jelen kérelmünket, tekintve hazánk oltárára mindenkori áldozat- készségünket, foganatosítani kegyeskedjék. Egy üdvös vállalatra vagyunk bátrak a t. közgyűlés figyelmét kérni, legyenek szívesek ehhez, fontosságához képest, becses fi- gyelmökkel hozzájárulni. Mi, alulírtak, ugyanis a derék pesti polgárok példájára, elhatározók, felkérni térparancsnok, Korda János urat, lenne szíves számunkra kieszközölni, miszerint mi, mint nemzetőrök, a tüzérségben oktatást nyerhessünk, s szükség esetében a gyanús hűségű német, vagy, isten tudja, mi fajú tüzérek helyett, szülőföldünket önmagunk oltalmazhassuk, s városunk becsületét, melyre századokon át büszke, a jövő korra is megmenthessük a feladás, vagy árulás gyáva bélyegétől. Jelentésünkre t. térparancsnok úrtól azon választ kapók, miszerint kérelmünknek a legelső alkalommal elég leend téve, s a tanulást itt helyben, Szegeden azonnal megkezdendjük, mihelyest Kossuth, kit éppen e napokban váránk, körünkből távozandik. Mi a választ célunkkal egyezőnek találván, örömmel váránk a napot, melyen e hazafias vállalatunkhoz kezdeni fogunk: azonban Kossuth távozta után értésünkre esett, miszerint az ajánlkozónak igen is nye- rendnek oktatást a tüzérségben, de Pesten, és pedig oly feltételek alatt, hogy a tanulás ideje alatt saját erszényükből élelmezzék magukat, s ezen felül, még négy évig lesznek kötelesek e taníttatásért ingyen szolgálni. Ha a mondottakat a t. közgyűlés figyelmébe vette, úgy hiszem, azt látandja bennük, hogy a vállalkozó nemzetőrök buzgóságukért ugyan megrakattak egy sereg kötelezettséggel, miket, főleg nekünk, kik még mind hivatal nélküliek vagyunk, elfogadni, minden jó szándékunk mellett sem lehet. Mert ha a tüzérség olyféle mesterség lenne, mellyel városunknak használva, egyszersmind élelmünket is megszerezhetnők általa, akkor csak szívesben feláldoznánk azon pár élelmezési forintot, melyet tanulása ideje alatt kellene költenünk: de miután vállalatunk csupán városunknak hajtand hasznot; ennek következtében szolgálati készségünkért még fizetni is, és négy évre magunkat szorosan lekötni annyit tenne, mint magunkról megfeledkezni, s négy évig minden szerencséről, mely bennünket érhetne, lemondani. Ha tehát az érdemes közgyűlés szükségesnek találandja, hogy adandó alkalommal Pest példájakint, városunkat ágyúkkal önfiai védelmezzék, bennünket e vállalatra mindenkor készeknek találand, de oly feltételek alatt, hogy a tanulás ideje alatt, minthogy az nem helyben történnék, ne saját élelmezésünkre szoríttassunk, s ezen felül a szolgálati idő ne négy év le191
