G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

A vizsgálat következtében azon kérdés merült fel, méltányos e, és az osztó igazsággal megegyeztethető e, hogy akkor, amidőn a cserépégetők a város földén, és ebből égetnek cserépzsindelyt, dézsmát fizessenek akkor, midőn az egész föld mennyiség, melyet évenként kiégetnek, alig megy 1000 szekérre, és mások, szinte a város földéből vert házakat építenek, és ezek semmi teherben nem részesülnek, vagy a fazekas, tálas, pipacsinálók mentek legyenek a tehertől, vagy végre, kik házi telkeik feltöltésére hor- datják a földet, mint p. o. B. Sina, ki a kápolna melletti telkének feltöltésére, több százezer szekér földet hordatott, és pedig minden dézsma nélkül, mindez a küldöttség figyelmét nem kerülhette el, és kéntelen bevallani, ha a cserépégetők azért, mert a város földéből veszik a szükséges földet, dézsmát adni tartoznak, akkor mindenki más, minden szekér földtől dézsma fejében meghatározandó pénz mennyiséget, p. o. 3 vxrt, fizessen, mert e föld édes mindnyájunké lévén, kiváltságot senki sem mutathat fel, és így vagy mindenkit, ki e város földéből bármi használatra hordát, fizetés alá kell venni, vagy a cserépégetőket is, a dézsma fizetés alól, fel kelletik menteni, annyival is inkább, mivel a cserépégetők nem a jó fekete földet, hanem a sárgát használják, és így a mezőt nem rongálva, a gödrökből veszik a kívánt földet.

Hogy városunkban a cserépzsindely készítése meghonosíttatott, nem lehet eléggé örülni, e város, mely a tüzek által annyiszor megrongáltatott, sok száz egyeseknek, hosszú éveken át szerzett vagyonkáik tűz martaléka emésztvén fel, hogy ezen borzasztó nyomornak eleje vétessék, az akkori hatóság ezzel kívánta elejét venni; hogy megtil- tatott az építés másképp, mint cserép, vagy zsindely tetőre, miután pedig tagadhatatlan, hogy a cseréptető tíz annyi biztosságot nyújt, mint a zsindely, tartósságra pedig hasonlítani sem lehet, a küldöttség véleménye oda járul, hogy a cserépégetés minden módon elősegíttessék, és könnyíttessék.

Eddig a cserépégetők, mint gyárosok, és kereskedők voltak adóztatva, azon felül dézsmát is adtak. A tisztelt közgyűlés, mint kereskedőket, jövőre kihagyatni rendelte, és így maradnak gyárosok, s mint ilyenek, nem megvetendő adót fizetnek, hozzá vévén még a dézsmát, kétszeresen rovatnak meg, pedig, figyelembe véve a nehézségeket, melyek a cserépégetéssel járnak, a cserépégetés alkalmával, ha elgörbül, vagy elpattan, azonnal semmi hasznát nem vehetni, még a tégla, ha ketté törik is, használható, és az elsőt semmire, mint gödör töltésre lehet használni, és igen gyakorta megesik, hogy egy egész kemencének a fele haszonvehetetlen.

Eddig a cserépzsindely égetéssel nyolcán foglalkoznak, éspedig mind e város alsó részében, ahol tulajdonképpen a cserép gyártás kezdődött, és szép tökélyre haladt, a munkások nagyrészt 10 egész, 15 éves fiúk és leányok, kik már kicsinységökben a mesterségre taníttatván, egy kereset módot megtanulván, életűket biztosítják, kik idővel csekély tőkével, vagy mások társaságában, új gyárt állítván, a concurrentia növekedvén, természetes, hogy a cserép is olcsóbb lesz, és így a szegényebb sorsúaknak is alkalom fog nyílni, hogy házaikat cserépre építvén, a tűz ellen biztosabbak legyenek.

Mindezeknél fogva, véleményünk oda járul, hogy a cserépégetők a dézsma alól felmentetvén, mint gyárosok vétessenek adó alá, és pedig közöttök igazságos arányban, tiltassék meg nekik, pénzbeli büntetés alatt, csupán csak a gödrökből hordhatni a szükséges földet, és akkor a legelő nem szenved, miután pedig az agyag, melyet porondról hordanak, úgyis, az áradás alkalmával, a természet által visszapótoltatik, a város földé18