G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
megkereső szolgabíró oly kijelentéssel utaltatik, hogy Szeged városa, mint önálló hatóság a hozzá intézendő hivatalos levelezésekben a szokott tiszti illedelmesség hangulatát megtartatni igényli. 330 sti 3605/1848. augusztus 28. (2120) 331. F. é. június 20. Csuha őrnagy szorgalmazása folytában, a hibás fegyverek kijavítására Gloszauer János helybéli puskaműves megbízatott, hogy a zászlóaljhoz Ó Becsére egy legényt küldjön, egyszersmind a tisztelt őrnagy úrnak közbenjárása mellett a legénynek 2 pft napidíj megajánltatott. Ezen munkában, mint a bizonyítvány kitételei igazolják, 50 nap töltetett el, s ezek Dobay főhadnagy úr által csak 30 pftjával számolva 25 pfttal elégítettek ki. A nevezett puskaműves ezen rövidségének helyrepótlásáért hozzánk folyamodván, miután kétséget nem szenvedne, hogy az érintett puskaművesi munkák a kikötött 1 pft napidíj mellett akkoriban a zászlóalj szorgos szükségeinek fedezésére rögtönözve megtétetni rendeltettek, s ezer szerencsének tartatott, csakhogy a kívánt munkára egyén találtatott, e részben hivatalosan megkeressük a zászlóalj parancsnokságát, ne terheltessék nevezett puskaművesnek még járandó 75 pftjai kifizetése iránt intézkedni. Nyílt rendelet Ezen hó 23-ról küldött becses iratra van szerencsém válaszolni, hogy a zászlóalji parancsnokság arról, amit Csuha őrnagy úr a puskák igazítása végett rendelt, nem lehet felelős, nem lehet azon oknál fogva, mert a mostani hadi körülményekben semmi oly forrása nincs, amelyből semmi munkáért száz forintot kiszórjon. Igaz, hogy Glosauer János puskaművész, és Szegedi polgár, egy egyént ide küldött, hogy a romlott puskákat helyreállítsa, de ezen egyén itt létében oly henye és rest, hogyha fontolóra vétetnek: az itt létében való dolga, az még 25 ftot sem érne meg. Egyébiránt azon puskák Szeged városától kölcsönöz.tettek, igaz, hogy rossz állapotban voltak, de véleményem szerint igen igazságtalan volna azon követelés, melyet Glosauer János puskaművész kíván, t. i. 100 pftot, mert 18 napi használata helyett, rossz puskákért annyit fizetni, valóban uzsorás követelés. Ha a város tehát ezen fenn nevezett egyént, követelése végett, pártolja, és meggyőződött arról, hogy a puskamüvész kötelességének megfelelt, akkor természetesen hasznára dolgozott, mert azáltal a városnak tétettek jó karba; igen természetesnek találom, hogy ott, ahol haszon van, a költség is legyen, s így, ámbár azon ideküldött egyén, nézetem szerint, 25 ftnál többet nem érdemel, de a város azon rám küldött 75 ftot, ha igazságos követelésnek elismeri, csakugyan a magáéból fizetheti neki, mert több forrásokkal bírnak, mint egy zászlóalj, amelynek egy krajcárnyi költsége is ki van szabva. Damjanich, őrnagy. 331 sti 3614/1848. augusztus 28. (2129); sti 3805/1848. október 10. (2381) 177
