G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
önökhöz, kézbesíttetés végett, mellékletben áttétetik... Vallás és közoktatásügyi Minister, Horváth Mihály. Huszonnégy éve annak, mióta a Szőregi Katolikus Imaházban, mint egyházi énekes és Tanító, szent hivatásomat teljesíteni, ezen évek alatt legfőbb iparom lévén kötelességemnek pontosan megfelelni, megfelelni azáltal is, hogy két gyermekemet, e mostani vészes időben, 4 évi szolgálatra a haza védelmére besoroztattam, azomban fájdalom, csendes életem békéjét, vele együtt két élő, apró neveletlen gyermekeim jövendőjét a Szőregre betörő rabló ráczok végképp tönkre tették, minden vagyonomat hátra hagyva, kiraboltan kelletett Szegedre menekülnöm. Soha az ínség kenyerét nem kóstoltam, fáradalmaim és takarékosságom után minden napi élelmemet képes valék beszerezni, de most kéntelen vagyok kilentzed magam táplálása végett, az irgalom kenyérért esengeni annál is inkább, mivel póri munkát dolgozni nem tudok. Hét gyermekeim kitsinek, kik még nem használhatók, kettőt pedig, mint mondám, a haza védelmére adtam át. Hogy segedelmet kapunk, fel voltunk ugyan szóllitva a Megyei All-Ispánytól; hogy ez meg tette-e a szükséges lépéseket irányunkban, nem tudom, annyit mindazonáltal sajnossan kell éreznem, mikép minden segélyt nélkülözve; sorsom naponkint mind inkább elviselhetetlenebbé válik. Igaz ugyan; hogy a Szőregi lakosság romban heverő házait ismét visszafoglalta, tehát, ha az imaház és Oskola leégve nem volna, szent hivatásomat megkezdhetném: ámde a romok között laknom nem lehet. Továbbá a Szőregi község leégve, minden vagyonát vesztve annyira elszegényedett, hogy a legjobb szándék s akarat mellett is, se a múlt évről hátramaradt termesztményi járulékomat, se pedig ez évi illetőségemet fizetni nem képesek. Ily körülmények között, ha segélyt nem nyerek, az éhség martalékává kell lennem. Részemre tehát nem marad fenn más mentő szer, mint Minister Úrhoz alázattal folyamodni, kegyeskedjen az én és családom szerencsétlen helyhezetét figyelembe venni, egyszersmind havonkint annyi fizetést rendelni, amennyit családom takarékos fenntartása igényel: ezen kívül havonként, házbér pótlás fejében, legalább is 4 pftot, utalványozni. Illy jótékonyságban már több, velem hason szerencsétlen sorsú egyházi énekes és Tanítók is vesznek részt, reményiem, hogy én is kegyes meghallgatást nyerendek, és így addig is, meddig fizetésemet a község képes lesz fizetni, meddig hivatalos állásomat elfoglalhatom, Minister Úr kegyessége által, az éhség küzdelmének nem leszek áldozatja. Meg ujjitván alázatos kérésemet, mély tisztelettel öröklök... Legalázatosabb szolgája, Szolcsányi Sándor, Szőregi menekült Tanító, és Szt egyházi Énekes. Folyamodó nyugtatványára, f. é. Február 10-től kezdve addig, míg állomását ismét visszafoglalandja, a Szegedi sóhivatalnál, évi 150 pft álladalmi segély utalványoztatott. Vallás s közoktatásügyi Minister meghagyásából, Nyisztor József, titkár. E város minden rendes tanítói, fizetésbeli járandóságuk mellett, részint szabad lakással, részint pedig pénzbeli lakásbérrel ellátva vágynak; egyedül magam kénytelení- tettem évi jelen drágasági időhez véve, csekély fizetésemből szállásbért fizetni. És minthogy a Tabáni, Alvégi és Móravárosi tanítóknak évi lakdíjul, a városi pénztárból jelenleg fizetendő 40 pftok rendszeresítve vágynak, bátor vagyok a tisztelt köz162
