G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
éjszaka mentek duda szóval, lármával, énekeltek, de mit énekeltek, nem tudom, mert rácul nem tudok, menyemtől hallottam csak azt, hogy énekjök végén azt mondották volna „csuti magyar”, én semmit mást nem tapasztaltam, Szremácz Románhoz közel nem is lakok, az ellen is, semmit sem tudok mondani, én Márki Istvánnak nem mondottam azt, hogy a rácok énekelték volna „éljenek a rácok, dögöljenek a magyarok”. Pálinkás Ágnes, Farkas Csamangó Mihály neje, helybéli, R. Cath; 28 évű, a kérdéses feladás iránt, meghallgatván, vallja: napammal, Máriám Nuskánénál? lakom, ma egy hete virradóra, kívül hálván a ház előtt, hallottam, hogy duda szóval, énekkel mentek a gyepen, jó kedvük volt, mulattak, éjnek utolján mondották: csuti magyar, én semmit mást szólni nem, „éljenek a rácok, dögöljenek a magyarok”, nem hallottam, nem is mondottam Horváth Csiszár Jánosnak. Nagy Getzi Pál, Nagy Getzi János, Nagy Getzi Vince, Márki József, Márki Pál, és Pap Mátyás, mind helybéli tanyai lakosok, egyaránt meghallgattatván, vallják: múlt vasárnap mi együtt jöttünk Márki Istvánnal Horgosról, a templomból, mi köztünk Szremácz Román ellen, hogy ott többen összejöttek, és hogy Szremácz Román azt mondotta volna, egyetek, igyatok, őszire mind vasvillára agattyuk a magyarok fejét, semmi beszéd sem volt, azt mi nem is hallottuk, egyébiránt én, Márki József, áldozó csütörtökön láttam, hogy kifelé ment egy kocsi, távol esett tőlem, két magyar embert megállítottak, azt borral is megkínálták, és egymásnak jó éjszakát kívánva, elváltak, a kocsissal 3 ültek a kocsin. Magda Antal, helybéli, R. Cath; nős, 30 évű, tanyai lakos, meghallgattatván, vallja: Most csütörtökön Béróné hegyibe, András nevű csőszhöz mentem, attól hallottam mondani, hogy Csőke Jóska azt beszélte volna néki, miképp Szremácz Román azt mondotta volna „eddig rabja volt a rác a magyarnak, nemsokára pedig a magyar fog rabja lenni a rácnak.” Zanócz András, helybéli, R. Cath; nős, 56 évű, Béróné asszonyság által kiosztott szőlő hegybe csősz, meghallgattatván, vallja: Múlt hétfőn hozzám jött Csőke József, kinek szinte szőlője van kezem alatt, beszéd közben nékem Csőke József azt mondotta, hogy Román kint volt a tanyáján, ott összejöttek a rácok, és azoknak azt mondta volna, csak csendességbe legyetek, nemsoká reá menünk szándékunkra, de még csak azt a napot sem mondotta meg, mikor történt ez légyen. Ezeket én, lehet, hogy mondottam Magda Antalnak, és Istvánnak, de én is, mint fentebb mondám, Csőke Jóskától hallottam. Csőke József, helybéli, R. Cath; nős, 35 évű, Márián Pál tanyáján feles, a kérdéses feladás iránt meghallgattatván, vallja: Igaz az, hogy azt, amit Zanótz András Szremácz Román ellen beszélt, én mondtam néki múlt hétfőn, én pedig Márki Istvántól hallottam. Ami is úgy történt: ma egy hete, azaz vasárnap délután, kint hevertem a ház előtt, oda jött Márki István is hozzám, Dinnye földjéről, beszélgetés közbe tőlem azt kérdezte, hogy én hallottam azt, miképp múlt csütörtökön, Szremácz Románnál többen összejöttek, ott mulattak, és Szremácz Román azt mondotta volna társainak, „ősszel a magyarok fejét, mind vasvillára húzzuk,” még én erre azt feleltem „itt voltak, az igaz, mulattak, dudáltak, és rácul énekeltek”, de én azt, amit kend mondott, nem hallottam. Még azután én kérdeztem tőle, hogy kitől hallotta azt, mit nékem mondott, de meg nem tudta mondani, hanem azt felelte, ma jöttünk a templomból Horgosról, akkor beszélte valaki, de 117
