Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Kovács László Imre: Az 1990. és 1994. évi parlamenti választások néhány sajátossága
szerint 20,98 százalék, 1994-ben 21,15 százalék volt. A fenti, küszöb nélküli mandátumelosztás után ez 19,24 illetve 20,63 százalékra módosult. Ha a tényleges adatot 1- nek vesszük, akkor ez a limit nélkül 1990-ben 0,92-re, 1994-ben 0,97-re mérséklődött. Azt mondhatjuk tehát, hogy a sokat vitatott, s a köztudatban a legfőbb aránytalanító tényezőként elkönyvelt jogi küszöb az egész aránytalanság töredékéért felelős. Korábban utaltam arra, hogy a győztes párt felülreprezentáltságának forrása — a közvélekedéssel szemben — nem a parlamenten kívüli szféra. Megfigyelhetjük, hogy a limit elhagyása a diszproporcionalitás legkiugróbb elemét, a győztes pártok erős felül- reprezentáltságát nem befolyásolta. Ha nincs explicit küszöb, 1990-ben az MDF a ténylegesnél mindössze három (165 helyett 162), 1994-ben az MSZP csak két mandátummal (209 helyett 207) kapott volna kevesebbet. Képviseletük tehát gyakorlatilag így is változatlan. Alaposabb vizsgálat révén kiderül, hogy a küszöb híján nem a győztesek, hanem a többiek kerültek volna kedvezőtlenebb helyzetbe. Ennek az az oka, hogy, mint fentebb említettem, a küszöb nélküli mandátumelosztás során a limit alatti pártok képviselői helyeinek forrása az országos lista, ahonnan a győztes párt — relatíve kevés töredékszavazata lévén — úgyis csak néhány mandátumot kap. (1990-ben az MDF-nek a 90 országos listás mandátumból tíz, 1994-ben az MSZP-nek a 85-ből hét jutott. Ez csökken a küszöb nélküli verzióban hétre illetve ötre.) A listás szavazatarányok és a listás mandátumarányok alapján kiszámított arányossági együtthatók jól mutatják a itt kialakult sajátos erőviszonyokat. 6. sz. táblázat Arányossági együtthatók Magyarországon a listás eredmények alapján (1990 és 1994) MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 1990 0,96 1,26 1,34 1,39 1,06 1,32 0 MSZP SZDSZ MDF FKGP KDNP FIDESZ EGYÉB 1994 0,86 1,27 1,33 1,35 1,28 1,35 0 Ha csak a választási adatok listás szféráját vizsgáljuk, látható, hogy a 210 listás mandátum elosztása során a győztes pártok mindkét alkalommal alulreprezentált helyzetbe kerülnek. Az előny itt nagyjából azonos mértékben a többi pártnak jut. A küszöb az azt el nem érő pártok mandátumszerzési lehetőségét ebben a szektorban zárja ki. Az általuk kapott listás voksokra — ez 1990-ben összesen 15,85, 1994-ben 12,66 százalék — arányosan eső mandátumok tehát nem a győztesnek, hanem a parlamentbe bejutott másik öt pártnak jutnak. Az egyéni kerületekben jelentős hátrányt szenvedő parlamenti pártok tehát a listás mandátumok elosztása során jutnak jelentős kompenzációhoz. Mindez a magyar választási rendszer struktúráját ismerve logikailag is belátható. Az egyéni kerületekben a győztes párt javára kialakuló óriási előny (ne feledjük, az MDF 1990-ben 65, az MSZP 1994-ben 87 százaléknyi egyéni mandátumot szerzett!) az összeredményeket tekintve végül mérséklődik. Ez csak abban az esetben történhet meg, ha a listás rendszer is torzít, csak nem a győztes, hanem a többi párt javára. Ezt a — végeredményben az arányosságot szolgáló — aránytalanságot, vagyis a kompenzá71
