Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Kovács László Imre: Az 1990. és 1994. évi parlamenti választások néhány sajátossága

cionalitást mutatnak, az USA-ban viszont jóval arányosabb a képviselet. (Lásd az 1. sz. táblázatot!)

A képviselet arányossága szempontjából az eddigi két hazai választás nem várt eredményeket hozott. A listás mechanizmustól, és különösen a töredékszavazatokat hasznosító országos listától azt várták, hogy kiegyenlíti az egyéni kerületi szisztémában könnyen előforduló aránytalanságokat. Ezzel szemben mindkét alkalommal nemzetközi összehasonlításban is igen aránytalan eredmény született. A választási eredmények arányosságát többféle számítási módszerrel mutathatjuk ki. Ezek egyike az ún. Loose- more-Hanby index, amely azt fejezi ki, hogy a mandátumok hány százaléka került át egyes pártoktól másokhoz. Lássunk néhány adatot, amelyek segítségével megítélhetjük a hazai választási eredmények arányosságát!

1. sz. táblázat

Loosemore-Hanby indexek az 1980-as évek választásai alapján1

Sri Lanka(E)

36,7

Botswana (E)

17,2

Kanada (E)

24,9

Belgium (L)

7,7

Nagy Britannia (E)

23,4

USA (E)

6,7

Magyarország 1994 (K)

21,2

Izrael (L)

5,8

Magyarország 1990 (K)

21,0

Ausztria (L)

4,3

Új-Zéland (E)

19,0

Costa Rica (L)

1,2

Dél-Korea (L)

18,3

NSZK (K)

0,8

Spanyolország (L)

17,5

Grönland (L)

0,2

(E) = egyéni kerületi (L) = listás (K) = kombinált (vegyes) választási rendszer

Miben nyilvánul meg a magyar választási eredmények jól láthatóan igen nagymértékű aránytalansága? Kissé szakszerűbben: milyen az aránytalanság belső struktúrája? Ennek bemutatására az arányossági együttható módszerét alkalmazom, amely megmutatja, hogy egy párt számára egy százalék szavazat hány százalék mandátumot eredményezett. Az együtthatót úgy kapjuk meg, ha az egyes pártok százalékos mandátumarányát elosztjuk szavazatarányukkal. Ha ez a hányados 1-nél nagyobb, az adott párt felülreprezentált, ha egynél kisebb, alulreprezentált helyzetben van a parlamentben.

Az egyéni kerületi rendszert általában kétpártrendszerű országokban alkalmazzák, ahol az aránytalanság a két „nagy” párt (és néhány regionálisan szerveződő törpe-párt) felülreprezentáltságát jelenti. Jól megfigyelhető mindez Nagy-Britanniában (az adatokat lásd a 2. sz. táblázatban). A választás itteni nagy vesztese, akit a rendszer leginkább „büntet”, az ún. „harmadik” párt, a liberálisok. Nem véletlen, hogy a brit Liberális Párt hosszú ideje kemény, de mindeddig reménytelennek bizonyuló küzdelmet folytat a választási rendszer reformjáért. A magyar adatokkal való összevetés szem- 1

1 TAAGEPERA, REIN-SHUGART, MATTHEW S.: Seats and Votes. The Effects and Determinants of Electoral Systems. New Haven-London: Yale University Press. 1989. 106-107.

66