Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai
Fábián György A VÁLASZTÁSI RENDSZEREK ELMÉLETI KÉRDÉSEI ÉS FŐBB TÍPUSAI 1. A választás, a választási rendszer fogalma. Képviselet és választás. Választás és demokrácia. A választás a modem demokráciákban a hatalomgyakorlásban való állampolgári részvétel fő eszköze, az állampolgárok leggyakoribb — sok esetben egyetlen politikai részvételi formája. Ez indokolja a fokozódó figyelmet a választással kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések iránt. Elsőként rögtön az vetődik fel, hogy milyen a választás legjobb rendszere, létezik-e egyáltalán tökéletes választási rendszer? Ez a kérdés a politológusokat, a politikusokat és az egyszerű választókat egyaránt foglalkoztatja, hiszen ha ilyen van, akkor nagyon egyszerű a dolog, meg kell találni, és be kell vezetni a legjobb választási rendszert, és ezzel a politikai rendszer nagyon sok problémáját meg lehet oldani. A kérdés azonban, mint látni fogjuk korántsem ilyen egyszerű, mivel tökéletes választási rendszer, a szavazás legjobb rendszere még elméletileg sem létezhet, a választási szisztémákat tehát abból a szempontból, hogy mennyiben felelnek meg az ideálisnak, tökéletesnek, nem lehet megközelíteni. Egy, a választási rendszerek kérdéseivel foglalkozó előadás kiindulópontja nem lehet más, mint a választás fogalmának értelmezése, tisztázása. A választás ugyanis önmagában komplex jelenség, e fogalomnak, és a választás intézményének egyaránt sokféle értelmezése, felfogása, használata létezik. A választási rendszerek szempontjából a leggyümölcsözőbbnek a képviselet felőli megközelítést tartom. A modem demokráciák működésének egyik alapeleme ugyanis a képviseleti elv. Ily módon a képviseletet biztosító választás a modem demokráciák egyik kulcsintézményévé vált. A választás komplex funkcióinak egyike pedig éppen a társadalmi akaratnak, a társadalom strukturáltságának, érdektagozódásának politikai hatalommá transzformálása, a politikai képviselet megoldásán keresztül. Ezzel a választás a konfliktusok kezelésének demokratikus módjává válik, Lipset klasszikus megfogalmazása szerint a „választás az osztályharc békés formája”. Ebből következően alternatívája a konfliktusok kirobbanása, az erőszak. Egy angol szólás ezt úgy fogalmazta meg az újkori demokrácia bölcsőjének tekinthető Angliát illetően, hogy „fejeket azért választunk, hogy ne kelljen levágni őket”. A demokratikus képviseletnek két, egymással össze nem egyeztethető megközelítése létezik, amely eltérő demokrácia-felfogásokon alapul. Az egyik az ún. „mikrokozmosz (microcosm)”, a másik pedig a „megbízó-megbízott (principal-agent)” koncepció.1 Az első szerint a képviseletnek a társadalom pontos fényképének, vagy tükrének 1 1 MCLEAN, IAN: Forms of Representation and Voting Systems. In: Held, David (ed.): Political Theory Today. Cambridge, 1993. Polity Press, 172-176. p. 5
