Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai
minél több területi mandátum országos szintre kerül, ellentétben azzal, hogy sokan ezt választási rendszerünk negatívumának tartják, és ezt akarják megváltoztatni, ami tovább növelheti a rendszer aránytalanságát.) A körzeti magnitúdó hatásának erőssége a választási rendszerek arányosságára vitatott. Abban nincs vita, hogy befolyásolja az aránytalanságot, vannak azonban, akik a magnitúdónak nagyobb szerepet tulajdonítanak, mint a választási formulának,6 a témával foglalkozó irodalom nagy része azonban inkább a választási formulát tartja meghatározónak az arányosság-aránytalanság dimenzióban, figyelmen kívül hagyva a magnitúdót. Ez komoly problémát azért nem okoz, mert a két független változó korrelál egymással az arányosságra való hatását illetően.7 Ennek ellenére a körzeti magnitúdó kérdéskörét a magyar választási rendszert illetően is érdemes lenne alaposabban megvizsgálni, mivel vegyes választási rendszerünk arányosabbá tétele szempontjából lehet szerepe. Ugyanis minél nagyobb egy ország átlagos magnitúdója, annál arányosabb a rendszer. Az 1.96-os magnitúdó is jelzi a magyar rendszer aránytalansági problémáit (a 2-es magnitúdó alatti országok választási rendszerei mutatják a legnagyobb aránytalanságot nemzetközi összehasonlításban). Tehát az országos listás mandátumok növelésével a másik két elem rovására, a közbülső (területi szint) változtatásával valamivel arányosabbá lehet tenni a rendszert, de a parlament létszámának csökkentésével aligha, mert ez a magnitúdót tovább csökkentené, és még aránytalanabbá teheti aránytalan hajlamú rendszerünket a szavazói preferenciák megoszlásától, tehát a választási rendszer szempontjából véletlen tényezőktől függően. A magnitúdó vizsgálatának kiterjesztése a magyar esetre egyrészt aláhúzza azt a fenti megállapítást, hogy a formula és a magnitúdó szoros kölcsönhatásban van egymással, másrészt bizonyítja, hogy az egymandátu- mos egyéni kerületek a rendszer aránytalanságának fő okozói, így azok megszüntetése vagy jelentős csökkentése nélkül szinte lehetetlen a rendszer túlzott aránytalanságra való hajlamát megszüntetni. Miután a választási rendszer ezen összetevője lényeges csökkentésének nincs realitása, és ellentmondana a magyar közjogi tradícióknak, az arányosabbá tétel más formáit kell keresni, a magnitúdó növelése legfeljebb alárendelt tényezőként jöhet szóba. Ugyanis legalább 5 fölé kellene vinni a magnitúdó nagyságát ahhoz, hogy valamilyen mértékben növekedjen a rendszer arányossága. A körzeti magnitúdó hatása az arányosságra tehát sokkal erősebb, mint ahogy azt általában gondolják, ugyanakkor viszont a körzeti magnitúdó és a másik lényeges függő változó, a pártok száma közötti összefüggés meglepően gyenge az adatok tükrében, nincs erős közvetlen kapcsolat a magnitúdó nagysága és a pártok alacsonyabb vagy magasabb száma között. 3. A választási rendszer magnitúdó melletti másik legfontosabb dimenziója a választási formula, melyet gyakran szinte teljesen azonosítanak a választási rendszer egé6 RAE, DOUGLAS W.: The Political Consequences of Electoral Laws. New Haven, 1971., Yale University Press, 114-124. p.; SARTORI, GIOVANNI: The Influence of Electoral Systems. Faulty Laws or Faulty Method? In: LUPHART, AREND-GROFMAN, BERNARD (eds.): Electoral Laws and Their Political Consequences. New York, 1986. Agarhon Press, 53-66. p.; TAAGEPERA, REIN-SHUGART, MATHEW S.: Seats and Votes. The Effects and Determinants of Electoral Systems. New Haven-London, 1986., Yale University Press, 112-115. p. 7 LUPHART, AREND: i. m. 488. p. 11
