Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
ten kapitánynak (duktomak) választották meg, egyben szenátor is volt.132 1716-tól 1721-ig főkapitány. 1718-ban is maradt kapitánynak, 1720-ban szenátor volt és főbíróhelyettes (Szíjártó Dejánovics János néven) a legöregebb szenátorral, Rósa Dániellel. Dejanovics Jánost 1722. július 18-án az elhunyt Tömösváry János József helyére megválasztották a Város főbírójának. 1723-ban is főbíró maradt. A Dejanovics család másik jelentős tagja Paulus (Pál) Dejanovics volt. 1717-ben kisbíró és Szígyártó Pál néven a kommunitás tagja,133 1723-ban Raab Jánossal együtt vásárbírónak134 választották. 1723-ban Dejanovics Szíjártó János hiába törekedett armalis levél megszerzésére.135 Miután 1724-ben már többé nem volt főbíró, Dejanovics János nem használta a foglalkozására utaló Szíjártó melléknevét. Maradt a szenátorok sorában. Dejanovics Pált ismét vásárbírónak választották a másik dalmatával, Sajnovics Illéssel (Elias), valamint a kommunitásba is. 1725-ben kisbíró volt. 1731-ben Dejanovics János szenátor volt, és a Város egyik legvagyonosabb polgára. Az 1731-i adólajstromban Diánovics János 40 Ft-tal, Bajality Mihály, a dalmaták közül a második legnagyobb adózó, 22 Ft-tal szerepel a listán, Diánovics Pál pedig 4,50 forinttal (L. az 1. sz. táblát). 1732 és 1745 között Dejanovics János a polgármesterséget viselte,136 1750-ben szenátor. Az 1750-i összeírásban a Palánkban Deánovics Jánosnak két háza, fél vízimalma és kertje volt: Deánovics Pálnak háza, 11 fejőstehene, 2 meddő tehene, 9 hármas ekéje, 8 kettős ekéje, 2 igáslova, 7 boroshordója és 30 szénakazla (L. a 6. sz. táblát). Minden bizonnyal Ioannes Deánovics ekkor már idős ember, hiszen a „fénykorában” 1724-34-ben mint kereskedőnek saját legelői voltak, és a kereskedésből származó jövedelme meghaladta más dalmaták jövedelmeit (L. a 8. sz. táblát). 1750-ben azonban Deánovics Pál „jobban állt”, mint János. Ez utóbbi 1751-ben megözvegyült, és két házán kívül, 30 köböl búzája, 30 szénakazla és fél vízimalma volt. Deánovics Pálnak ebben az évben, két háza, valamint 12 fejőstehene, 7 hármas és 9 kettős ekéje, 3 igáslova, 3 köböl árpája és zabja, 3 boroshordója, 40 szénakazla volt (L. a 13. sz. táblát). 1752-ben már Deánovics Pál is özvegy lett. Az 1754-i összeírásban Deánovics János nevét nem találjuk: valószínűleg ebben az évben meghalt. 1757- ben Pál is követte Jánost, így az ő neve is eltűnt az összeírásokból. Deánovics János nemes volt, utóda nemes Josephus Deánovics ugyancsak. Nevével az 1776/77. évi összeírásban találkozunk; házat bírt a Palánkban. Az 1777/78-i összeírásban Josephus Deánovics lakó nevével találkozunk: családjában egy férfit, egy felnőtt és egy kiskorú nőt írtak össze, a tulajdonában pedig két házat. A Deánovics családnév gyakran előfordult az oklevelekben. 1722-ben Paulus Dea- novics egyike azoknak a palánki lakosoknak, akik ugyanazon évi tűzvésznek áldozatai lettek. 1723-ban a tanács irataiban olvashatjuk: „DEJANOVICS PÁL Cívisünk, mint hogy az háza ugyanazon esztendőben egészen megégett, valamint az ... egy tallérja 132 REIZNER JÁNOS (Könyves J.): Tisztújítások a múlt század első felében, Szegedi Napló, 82. sz., 1890. márc. 23., 5. Vö. Ruszoly József i. m. 3. p. 133 Ruszoly József i. m. 4. p. 134 Reizner János (Könyves J.) i. m. 83. sz. 2., 3. 135 Ruszoly József i. m. 24. p. 136 Uo. 97
