Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
térségbe.22 Zivko Mandié szerint 1687-ben 16 950 lélek érkezett Bácskába 18 ferences atya vezetésével. Nyilván Szegedre is jutott belőlük.23 A Magyarországon letelepedett bunyevácoknak saját nyelvükön tartottak hitszónoklást, sőt Szegeden tanítottak is nyelvükön. Baján a „bunyevác” volt a hivatalos nyelv. Tehát a hivatalnokoknak is szükséges volt ismerni a bunyevácok nyelvét. Ivan Antunovié említi a bunyevácok nagy befolyásának példájaként a bajai főbíró hivatalba iktatását. 1768-ban a magyar nemzetiségű bírónak hivatali esküjét horvát nyelven kellett letennie.24 A Tisza melléken lakó dalmaták a 18. század végén eltűntek. Zömük asszimilálódott, vagy Szabadkára, vagy Budára költözött. „A Magyarországra érkezett dalmaták legnagyobb része paraszt volt; városi, értelmiségi a dalmaták körében csak kivételesen volt, nemes pedig még ritkább. A magyarok viszont a Bácska és Szeged térségében a magasabb úriságot, nemességet jelképezték. így tehát a magyar nyelv és a magyarság az úriság képét festette, míg a dalmata nyelv és a horvátság egyenlő volt a parasztsággal. Ezért történt, hogy a kevesek, akik kinőttek a dalmata paraszt rétegből és az uralkodó, nemesi rétegbe kerültek, nemcsak a szociális helyzetüket változtatták meg, hanem átvették az urak szokásait, viselkedését, nyelvét, egyszóval asszimilálódtak”.25 Hasonlóan mondja Ivan Antunovié: „Az a bunyevác vagy a sokac, aki úrrá vált, az abban a pillanatban magyarrá is vált.”26 Az asszimiláció néha erőszakkal is bekövetkezett. Mandics Mihály a következő példát említi: „Az első bunyevác író, a kalocsai születésű Radnich Mihály, bosnyák ferences barát, sokszor vitába került szerzetestársaival. Ez a környék a 17. század vége felé illír — bunyevác — volt s csak gróf Patachich Gábor, horvát származású érsek idején magyarosodott el. 0 az illír anyanyelven való megszólalást 12 forinttal, illetve botütéssel büntette. Innen eredeztetik azt a szólást, hogy a kalocsaiak botmagyarok.”27 A következő tényező, amely a bunyevácok számának csökkentéséhez vezetett Dél- Magyarországon, a Rákóczi szabadságharc volt. „Ekkor a dalmaták a nádasokba, Pé- terváradra és Szegedre menekültek, majd visszatértek falvaikba. Ezzel a letelepedéssel véglegessé vált lakóhelyük. Ezután csak kisebb belső migrációkról beszélhetünk, amit Cothmann udvari tanácsos rendezési és telepítési tervei véglegesítettek. ”28 Ma Magyar- országon bunyevácok főleg Baján, és környékén élnek. Baja a magyarországi bunyevácok számára éppen olyan központot jelent, mint Szabadka a bácskai bunyevácok számára. A valaha Tisza mellett szép számban élő dalmaták még 1848-ban megtalálhatók Deszken, majd onnan is „eltűnnek”.29 22 Éivko Mandic i. m. 29. p. 23 Éivko Mandic i. m. 15. p. 24 Idézi Mandics Mihály i. m. 40. p. 25 Uo.; Enciklopedija Jugoslavije. 305., 306. p. 26 Uo. 27 Mandics Mihály i. m. 28. p. 28 Mandics Mihály i. m. 30. p. 29 Deszk története és néprajza. Szerk. Hegyi András. Szeged-Deszk, 1984. 557. p. 70
