Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata
Bort a Maroson is szállítottak. A Makra hegység lejtőin termelt borok egy részét ugyanis minden bizonnyal az Alföldre vitték. Ezt tehette Bugar veje András szegedi polgár is, aki a Timemek mondott Hench-től vásárolt szőlőt a Ménesi falu melletti szőlőhegyen.38 Míg az utakon a személyszállítás kocsin, az áru továbbítása mázsa-, tár- (tharo) és nehéz szekereken történt, addig a vízen közlekedők hajón, ladikon vagy csónakon utaztak.39 A vízen járásnak egy, a folyó szabályozások előtti, ma már alig hihető és elképzelhető formája volt a főfolyókat kísérő vízrendszer40 felhasználása közlekedésre, amely alkalmi jellegű volt. A mindenkori vízállás határozta meg elsősorban. Hajózható víz esetében sem beszélhetünk rendszeres forgalomról, azt a gazdaság szükségletei alakították ki, és az időjárás adta lehetőségek határozták meg. Jelentősége vetekedett az utak forgalmával, egyes szerzők szerint nagyobb volt annál. Már korai adatok szólnak róla. A középkori Csanád megye dél-nyugati részén fekvő Morotva mellett fekvő Hajóhalomról 1211-ben említették meg, hogy a hajókat nyilván a mellette lévő fokon húzták át a Tiszára a Morotva mocsárból.41 A nánai uradalom határjárásakor tűnt fel a Heves megyei Hajóút, amely a Pókerének — amely a Hanyi-érrel egyesülve (Tisza)Roff és Bura között érkezett a Tiszába — felhajózható végső állomása volt.42 Hajóhalom pedig ugyancsak távol a főfolyótói, Jászdózsa északi határában feküdt.43 1525-ben a Fehér-Körös mellett a Békéscsaba és Békés között lokalizált Fábián-fokán csak árvíz idején tudták elszállítani a termést.44 Fennmaradt annak emléke is, hogy a török időkben Vásárhelyről Gyulára menvén egy török hajó elsüllyedt.45 A mellékvizek hajózása a táj és az életmód lassú változása miatt a múlt század közepéig fennmaradt. 1753-ban például per lett abból az esetből, amikor a Szegedről Vásárhelyre igyekvők, miután a kis víz miatt Algyőn több napig rostokoltak, és csak a nagyobb víz megérkeztével tudták áthúzni a fokon a Tiszáról az érre a hajójukat, ott sietségükben a halászok rekeszeit bontották el, hogy idejében tovább haladhassanak.46 Az időjárás szeszélyei miatt méreteit változtató vízrendszer azonban nemcsak az emberek közötti kapcsolatteremtést szolgálta, hanem akadályozta is a modernizációt, ami azonban csak a későbbi századokban jelentett állandó gondot az Alföld emberének. * 38 Szeged története I. Szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1983. 394. p. 39 Reizner IV. 74., Vö. ANTALFFY GYULA: így utaztunk hajdanában. Bp., 1975. 39-43. p.; Anjoukon oklevéltár IX. (1325). Szerk. Géczi Lajos. Bp.-Szeged, 1997. 30. sz. 40 A Körös és Tisza vízrendszerének egy részére vonatkozó középkori adatokat 1. BLAZOVICH LÁSZLÓ: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba-Szeged, 1985. 20-23. p. 41 ÁMF I. 841. p. 42 ÁMF III. 97. p.; Szabó János Győző 1974. 35-36. p. 43 ÁMF III. 78., 97. p. 44 Diplomatarium Békessiense. Collegit Lud. Aug. Haan. Pestini 1870. 145. p. 45 Blazovich 1985. 50. p. 46 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi levéltára Csongrád Vármegye Törvényszékének iratai. Polgári peres iratok. No. 17. 1753. május 8. 60
