Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata
A Fehér-Körös és a Maros között a gyula-borosjenői útból Zarándnál ágazott le a Szalacs felől jövő sóút, amely Pankota, Siri, Világosvár és Kovászi érintésével a Hegyalján vezetett és Pálülésénél érte el a Maros menti főutat. Aradról pedig Szentpá- lon, Mácsán, Simándon, amely számos helyi út találkozási pontjaként szolgált, Székudvaron, Erdőhegyen, Tamáshidán és Cséffán keresztül lehetett Váradra jutni, onnan Körösszegen, Nagyböszörményen és Berettyóújfalun át Debrecenbe, majd onnan Nagy- kálló és Kisvárda érintésével Ungvárra, Viden keresztül pedig Beregszászra. Nagykál- lón és Debrecenben a fontos közúti csomópontban Miskolc és Kassa felé ágazott el az út. Debrecen felől Nyírbátort érintve vezetett az út Szatmárnémeti felé.26 A Temesköz, a későbbi Bánság alföldi része útviszonyainak bemutatásakor sajátos helyzetben vagyunk. Mivel a 14. század végétől e területen rendszeressé váltak a török betörések, és Temesvárig terjedően lassan felmorzsolódott a magyar lakosság, az oklevelek száma is megcsappant. Ilyen módon az útviszonyok bemutatásához a Györffy György által készített Árpád-kori úthálózat rekonstrukció és a török kiűzése után meglehetősen korai időben (1723) készült Mercy-féle térkép áll rendelkezésünkre. Ezek szerint a római kor óta a fő átkelőhely Krassó illetve Haram vára mellett állt, egyúttal utak csomópontja is volt, ahonnan a Duna-menti hadi útból több irányba ágaztak el az utak. Krassótól Érdsomlyón (Versec), Mezősomlyón és Dentán át Temesvárra lehetett jutni, onnan pedig Aradra. Ezen útból leágazás volt a Nyárád mentén kelet felé, valamint nyugatra Gyanó irányába. Eme főútvonalba több helyen csatlakoztak be mellékútvonalak, míg elérkezett a nagy közlekedési csomópontba, Temesvárra. Pancsalnál (Pancsova) ugyancsak számos út futott össze. A hadiút innen Titelig vezetett, ahol — mint említettük — átkelt a Tiszán, innen pedig egy másik út Becskerekre vezetett, ahonnan részint Becsére, részint Homokréven (Mokrin) át Csanádra lehetett jutni. Pan- csalból fontos út vezetett Bariad mezővároson át Temesvárra és Becskerekre. Becskerek felől Böszörmény és Ittebe érintésével a Temes folyón Úrhidán átkelve Temesvárra jutottak. Ezt az utat keresztezte a Kökénden (Nagykikinda) át a Föveny-révhez (Fony) vezető, már Anonymus által említett út. Feltehetően út vezetett korszakunkban is — miként Mercy térképe szerint 1723-ban — a Maxond homokján valamint az Alibunári- és Illancsi mocsarak között Temesvár és Érdsomlyó (Versec) felé.27 Annál is inkább, mert e mocsarak a középkori szárazabb időjárás korában kisebb területen terpeszkedtek mint a későbbi századokban. Összegzésképpen ismételten megállapíthatjuk, hogy az Alföldön középkori főútvonalak mentén illetve irányában haladnak ma is fő útjaink bizonyos változtatásoktól, nyomvonal módosításoktól eltekintve, amelyekre példát is hoztunk. Hasonló megállapításokat tettek Kovács Béla, Kálmán István és B. Huszár Éva Heves megye útviszonyait MÁRKI SÁNDOR: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története I. A legrégibb időktől a török hódoltságig. Arad, 1882. 435. p.; Zsigmondkori oklevéltár. I. (1387-1399) Összeállította: Mályusz Elemér. Bp., 1951. 2462.; Draskóczy Í996. 99. p. 27 ÁMF III. 312., 457. p.; Der Temesvarer Banat 1723-25. Melléklet.; SZENTKLÁRAY JENŐ: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. Temesvár, 1882. 57
