Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

csak rövid ideig használták52. A Dorozsma-Majsai homokhát északi részén (Forráskút és Zsombó területén) az figyelhető meg, hogy egy-egy falutelepülés körül csak néhány szállás található. Ásotthalom és Mórahalom esetében, vagyis a kistáj déli részén azt tapasztaljuk, hogy a szállásszerű települések, a falutelepülésektől távolabb kisebb csoportokban, bokrokban helyezkednek el, ezeket a csoportokat talán tekinthetjük egy-egy falukezde­ménynek. A lelőhelyeken talált leletanyag nem utal hosszabb egyhelyben lakásra. Ezen a területen a településhálózat megrajzolásakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ezen a részen található a legtöbb fiatal telepítésű erdő. így itt a terepbejárás nem te­kinthető teljesnek. Üllés, Rúzsa és Zsombó területén térképezett Árpád-kori falvak esetén azt ta­pasztaljuk, hogy a kis kiterjedésű lelőhelyek a falvak között egy vonalban helyezked­nek el, egymástól néhány száz méteres távolságban. Ezen a részen valószínűleg egy je­lentősebb út melletti elrendeződését figyelhetjük meg a lelőhelyeknek. A fent vázolt településszerkezet a XIII. századig állt fönn. Az okleveles adatok teljes hiánya miatt nem ismerjük a települések egykori nevét. A köztudatban lévő kép­pel ellentétben sűrű Árpád-kori faluhálózatot találunk a Duna-Tisza köze déli részén. Ezt a képet nagy valószínűséggel kiterjeszthetjük az egész Duna-Tisza közére, ha fi­gyelembe vesszük azokat az adatokat, hogy Bács-Kiskun megye területéről 185 templo­mos helyet ismerünk, Cegléd környékén pedig 10 kilométer sugarú körben 15 templo­mos faluról van tudomásunk53. A táj déli folytatásában elhelyezkedő Vajdasági terüle­teken is hasonló kép fogad minket. A határ menti területeken szintén olyan falvak talál­hatóak, amelyeknek nem ismerjük okleveles említését.54 A délebbre található nagyobb települések elnevezései is elég későn, a XIII-XIV. században jelennek meg az okleve­lekben. Szabadka első említése 1391-ből származik, negyven évvel később mint mező­város szerepel a forrásokban55. Lehetetlennek tartjuk, hogy Árpád-kori előzménye ne lett volna, hiszen nehezen képzelhető el ilyen gyors fejlődés a középkorban, hogy egy település egyik napról a másikra mezővárossá váljon. A XIII. század végén a XIV. század elején hatalmas törés következik be a térség életében. Az Árpád-korban kialakult településszerkezet felbomlik, és nem alakul ki olyan középkori hálózat, amely az élet folyamatosságáról tanúskodna. Nagyon kevés és szórványos az a kerámiaanyag, amelyet a XIV. századra és a későbbi időszakba lehet­ne datálni. Nem lehet a területen olyan késő középkori falut találni, amely már az Ár­pád-korban kialakult volna és a középkorban is fennmaradt volna. A késő középkori anyag annyira kevésnek mondható, hogy annak az alapján nem tételezhetünk fel nagy kiterjedésű falutelepülést. Egyedül Üllés területén figyelhető meg a késő középkori le­letanyag kisebb koncentrációja. 52 Jankovich 1985. 53 BICZÓ PIROSKA: Adatok Bács-Kiskun megye középkori építészetéhez. Múzeumi Kutatások Bács- Kiskun megyében 1986. Kecskemét, 1987. 79. p., TAR] EDIT: Árpád-kori falusi templomok Cegléd kör­nyékén. Ceglédi Füzetek 31. szám. Cegléd, 1995. 144. p. 54 SZEKERES LÁSZLÓ: Középkori települések Északkelet-Bácskában. Újvidék, 1983. (Továbbiakban: Szekeres 1983.) 55 Szekeres 1983. 49. p. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom