Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

fordított arra, hogy a helyi erők mozgósítására is sor kerüljön, ne csak a kultuszkor­mányzat támogatására várjanak. Szeged és Debrecen komoly, gyakran erején felüli ál­dozatot vállalt egyeteméért, míg Pécsett a kezdeti lelkesedés után „csekély visszhang­ra” találtak a miniszter javaslatai, megrettentek a terhektől, melyeket az egyetem két­ségkívül jelentett. Hasonlóképpen a fővárosi egyetem is gyakran mutatott értetlenséget Klebelsberg igyekezetével szemben, nem beszélve magáról a városról, mely szintén kevéssé volt kész az áldozatokra. Meg is vádolták a kultuszminisztert, hogy Debrecent és Szegedet favorizálja a többiek rovására, mégpedig politikai okokból (Debrecenben Bethlen, Szegeden Klebelsberg volt képviselő ), ez azonban kevés valóságot tartalmaz. A pécsi egyetem például igen közel állt a miniszter szívéhez, hiszen annak felállításá­ban még Pozsonyban a kultusztárca államtitkáraként tevékeny részt vállalt. („Ha a szanálás idején nem védem körömszakadtáig, ma a pécsi egyetem nincs többé" — jegy­zi meg később egy vita során.53) Csak a pécsi és a pesti sikertelenség után fordult Sze­ged felé. Pécsnek a „magyar Heidelberg” szerepét szánta, s míg a szegedi egyetem 1926-ig szánalmas körülmények között tengődött, Pécsett már 1924-re elkészültek azok az intézetek és klinikák, melyek a működéshez szükségesek voltak. Ezt azért is tartotta fontosnak, mert míg Debrecennek és Szegednek az Alföld problémáinak megoldását szánta, a pécsi egyetemnek a Dunántúl más jellegű, de igen speciális körülményeit kel­lett volna kutatásai körébe bevonni: „...a pécsi egyetemnek csak akkor lehet jövője, ha egész tudományos munkásságát be tudja kapcsolni a Dunántúl nagy életszükségletei­be. ”54 — hangoztatta. Debrecenben a háború miatt félbeszakadt egyetemi építkezéseket Klebelsberg 1922-ben újraindította, s már 1923-ban át is adták az első két felépült klinikát. 1926-ra az egész klinikai telep elkészült, majd megkezdődött s központi épület és a bölcsészkar építkezése, miközben az egyetemi oktatás új természettudományi szakokkal is kiegé­szült. A budapesti egyetemmel kapcsolatban is nagyszabású terveket dédelgetett a kul­tuszminiszter: itt akarta megvalósítani azt a modern kutatóintézetekkel is összekapcsolt természettudományos központot, melynek példáját a németországi egyetempolitikából vette (Dahlem), s amely a természettudományok magyarországi fejlődését lett volna hi­vatott biztosítani. A reform részben az oktatásra, annak modernizálására és a kutatás­sal való összekapcsolására vonatkozott volna, részben pedig az így létrehozott modem intézmény megfelelő elhelyezésére, új épületek emelésére. Ennek helyét Lágymányo­son képzelte el, mely állami terület volt, a fővárosnak a feltöltést kellett volna fedez­nie. Két évtizedre szóló tervet dolgozott ki, melynek során minden budapesti felsőokta­tási intézmény és kutatóközpont természettudománnyal foglalkozó részét itt kapcsolta volna össze, létrehozva ezek mellett a szükséges újabb kutatóintézeteket, (pl. geofizi­kai intézet), obszervatóriumot, egy országos növénykertet és más intézményeket, pl. egy természettudományi múzeumot. E monumentális terv nemcsak a természettudomá­nyok fejlődésének megalapozását jelentette volna Klebelsberg terveiben, hanem a ma­53 Idézi: Huszti József: i. m. 179. p. 54 Uo. 178. p. 252

Next

/
Oldalképek
Tartalom