Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
MarjanuczLászló: Szeged polgári csoportjai a XIX. században
Felfogásunk szerint a paprikatermelés polgárosító hatását tükrözi a népesség alakulása is, illetve ezen belül a lakosság városrészenkénti megoszlása.42 Városrész 178' összné évi pesség 1852 összné évi pesség fő % fő % Felsőváros 7 998 37,1 13 600 24,3 Palánk 4 035 18,8 13 521 24,2 Alsóváros 9 486 44,1 20 577 36,8 Rókus8 243 14,7 Alsóváros tehát mindkét időpontban a legnagyobb lélekszámú városrész, igaz jelentős tanyai népességgel kiegészülve. De az a tény, hogy népességfejlődése lépést tartott a Palánkéval és megelőzte a Felsővárosét, a megélhetési körülmények javulására mutat. Egy 1910-ből való híradás egyenesen úgy találta, hogy Alsóváros lakossága általában gazdagabb mint a belvárosi népesség, noha külseje szegényes, de birtoka és házi gazdasága jól felszerelt. A belvárosiak szegényebbek, de nagyobb az intelligenciájuk és magasabbak az igényeik, ami összefüggött azzal, hogy több volt közöttük az iparos és a kalmár.43 Hozzátehetjük még, hogy a fenti népességgyarapodás adekvát a szegedi határ birtokszerkezetével, amennyiben a kisbirtok dominált. 1922 Korona földadóval Vetró Lajos számított a legnagyobb földbirtokosnak — igaz, ő Felsőtanyán élt —, de rajta kívül csak maga a város számított igazi nagybirtokosnak. Jellemző a kisüzem térhódítására, hogy 1913-ban feleslegessé vált az egykor nagy vagyonok alapjául szolgáló 800 hold birkalegelő, melyet a város 5 holdas parcellákra osztva adott bérbe.44 Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági vállalkozó parasztok családi munkaerőre épülő kisüzemi szervezete nemcsak a polgárosodást segítette elő, de jótékonyan hatott a társadalmi, szociális feszültségek levezetésére is. 42 CsML Szeged Város Tanácsának iratai. IV. A. 1003. d, 17. doboz 719/1787; Schematismus Cleri Diocensis Csanadiensis Temesvarini 1852. 120-122. p. 43 Szeged és Vidéke, 1910. január 5. 44 Szeged és Vidéke, 1913. június 9. 225
