Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Berta Tibor: A szegedi tanyai iskolák története 1867-ig (Vázlat)

el, mivel az ő kerületükbe tartozik ez a terület.9 Ezenkívül több lehetőséget is felsoroltak. Az oktatás körülbelül csak négy hónapot venne igénybe minden évben, hisz a mezőgazdasági munkák idényjellege csak ezt tette lehetővé. Egy állandó fuvaros félfogadása a város részéről a fenti időszakra 600 o.é.10 11 ft-ba kerülne, ami azonban nem biztosítaná a rendszeres kijárási lehetőséget. Másik megoldásként felvetették, hogy a tanyai gazdák „keresztényi buzgalomból” önként és ingyen szállítsák a szerzeteseket, amely ötlet már eleve elvetéltnek tűnt. A jelentéstevők legcélirányosabb megoldásnak azt tekintették volna, ha a város vásárolna egy „vasas kocsit” és két hámos lovat. Ez a megoldás alig került volna többe, mint a már fent említett fuvardíj és a város más célokra is használhatta volna a fogatot."

A külterületi oktatás megszervezésének kérdésével a választott község is foglalkozott 1838. augusztus 16-i ülésén. A már ismertetett előterjesztést azonban elutasították, hivatkozva a városi pénztár „tetemes megterheltségére” és a következő előterjesztést tették a városi tanácsnak: „...kötelességül tétetessen minden kint lakó szülőknek, hogy

6. esztendőket haladó gyermekeiket húsvét táján midőn még a mezei munkák szünetben lennének a lelki tanításra az illető Plébániákra béhozzák, s az ily szülék kötelesek legyenek papi bizonyítványt arról szerezni, hogy gyermekeik a nagy héti oktatásban bizonyosan jelen voltak. Ezen bizonyítványokat pedig Alkapitány Úr — kinek amúgy is a külső míveltségre való felügyelet egyik kötelessége — húsvét után bészedni tartozzon, és amely szüléket tapasztalja, hogy 7. esztendőket haladó gyermekei húsvét táján a tanításon nem voltak, azokat az Ispitályra leendő büntetés elnyerése végett — kivévén a betegséget a Tettes Ns Tanátsnak béjelenteni köteles légyen — illy módon remélhetvén egyedül e Vközség a czélban vett tanítást minden terheltetés nélkül eszközöltetni”.12

A tanácsülés a választott község előterjesztését fogadta el, azzal a megjegyzéssel, hogy Hódy Imre új javaslatot dolgozzon ki. A „szállásokon” lakó szegényebbek ugyanis képtelenek voltak előteremteni a városba utazás költségeit, és így valamilyen megoldást kellett keresni az oktatásból kimaradók képzésére is.13

A tanyai vallási oktatás megszervezésének kacskaringós útvesztőjében járva nem érdektelen talán összehasonlításként néhány statisztikai adatot közölni Szeged város alsófokú oktatásának helyzetéről. Az 1837/38. tanév második felében összesen 1272 tanuló járt iskolába. (Palánki részen: a 3. osztályba (polgári iskola): 121, a 2. osztályba: 166, az 1. osztályba: pedig 92 fiú és ugyanott a „leányoskolában” 101 lány járt. Alsóvárosi részen: 162 fiú és 99 leány járt iskolába. Rókuson: 109 fiú és 36 leány, a Felsővárosi részen: 220 fiú és 166 leány járt iskolába.)14

„...a városi tanyák a felsővárosi tanyákra is kiterjednek, egy tag pedig e két részekben, és szükséges oktatásban czélszerűen eleget nem tehetne, de méltán fel is lehetne tenni, hogy a tisztelendő páter Minoriták az alsóvárosi szerzetbül e czélra kiküldendő tagot a magok kerületében kedvetlenség nélkül bé sem botsájthatnák...” (CsML, SzVT iratai 2200/1838.)

™ Osztrák Értékű forint.

11 CsML, SzVT iratai 2200/1838.

12 CsML, Szeged Város Választott Községének jegyzőkönyve (SzVVK jkv.) 1838. aug. 16. 150/1838.

13 CsML, SzVT Tü. jkv. 1838. szept. 11. 2607/1838.

14 Pálfy János tanácsnok, a helybeli „Nemzeti Iskolák” igazgatójának a jelentése (Szeged, 1838. aug. 22.). CsML, SzVT iratai 2476/1838.

187