Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

„Kisebb tűzesetek 1740-ben, 1744. és 1747. években fordultak elő, de 1748-ban, valamint a következő évben a pusztulás nagyobb méreteket öltött. 1748 májusában a Palánkban 61 ház hamvadt el.”261 A kárvallottak között most a következő bunyeváco- kat találjuk: Paulus Katacsics, Paulus Szirovitza, Gyurka Slavopasity és Martinus Du- gacski.

BUNYEVÁCOK A PALÁNKI ÖSSZEÍRÁSOKBAN

1750 és 1778 között, a dalmaták „fénykorától” eltűnésükig 17-szer írták össze a palánki lakosságot. Ezeket az összeírásokat figyelembe véve a következő adatokhoz jutottam:

Ev

Családfő

Ebből

bunyevác

Háza (két háza)

Kertje

Boroshordója

(összesen)

Műhelye

1750

465

40

33 (3)

28

25 (351)

1

1751

454

39

30 (5)

20

21 (128)

1

1752

452

38

33 (2)

9

19 (126)

9

1753

470

39

36(1)

3

? ?

7

1754

467

39

36 (3)

1

20 (198)

7

1755

All

39

32(1)9(56)

5

1756

487

40

35(1)20 (260)

4

1757

491

38

33(1)

1

22 (183)

6

1760

517

47

39 (2)

3

18 (242)

2

1761

522

44

38(1)

3

16 (234)

3

1766

558

48

44(1)25 (286)

3

1767

563

45

39 (2)

1

22 (106)

1

1768

558

44

41 (2)24(140)

2

1769

557

40

38 (3)

1

17 (125)

1

1773

543

39

30 (2)17 (404)

1

1776

573

38

27 (2)

1

15 (73)

1

1777

603

42

33 (5)

3

21 (145)

1

A táblázatban csak azok a bunyevác családok szerepelnek, akik kétségkívül horvát eredetűek. Kimaradtak, akik esetleg a bunyevác nevet magyarra cserélték (pl. Szabó, Szűcs, stb.). Különösen a szerbekre volt jellemző, hogy a mesterségük alapján kapott nevet vállalták. A bunyevácok aránya a Palánkban majdnem 10 százalékot tett ki. Az utolsó palánki összeírásban, 1777/78-ban a 42 családfő közt két nemes és 25 polgár szerepel.

A bunyevácok tehát még a század végén is jelentős részt tettek ki a város lakosságában. Feleannyian voltak mint a szerbek. Ám a 19. század elején a bunyevácokat már nem találjuk nációként Szegeden, hiszen mindannyian magyaroknak vallották magukat. Esetleg egy-egy utóbb betelepült horvát (nem mindig bunyevác) még egy ideig megtartotta a nemzeti tudatát, ám az ő gyermekeik is már magyarok lettek.

261 Uo. 362. p.

139