Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

Alsóvároson Tombácz Mihálynak 5 tehene, 2 lova, 4 ökre volt; Tombácz Ferencnek 7 tehene, 2 lova, 4 ökre; Tombácz Andrásnak 5 tehene, 2 lova és 4 ökre; Tombácz Mártonynak 3 tehene, 1 lova, 4 ökre, Frányó Pálnak 3 tehene, Vetro Ferencnek 2 tehene volt.

A Palánkban Gercsics Zachariasnak 107 tehene, 80 három éves bikája és üszője, 5 lova; Dugonyiné Babának 2 tehene, Bajality Mihálynak 15 tehene, 5 lova, Dugoni Miklósnak 1 tehene; Siskovics Andrásnak 12 tehene, 22 lova; Kaity Gergőnek pedig 2 tehene és 2 lova volt. A város óriási legelőkkel bírt, mégsem nélkülözhette a szomszédos kun pusztákat sem. „Egy kaszás rét (800-1100 négyszögöl) után — közepes termés esetén — egy két ökrös szekér szénát gyűjtöttek össze. Száraz esztendőkben a szegedi szénatermés nem fedezte a szükségletet, ilyenkor a bánáti részen vásároltak szénát. ”255 1724-ben az alsóvárosi bunyevácok mindegyikének volt szénája, bár ezt külön nem tüntettem föl. A palánkiak közül Bajality Mihálynál 8, Dugoni Miklósnál és Mato Bos- nyáknál 1-1 boglya szénát írtak össze (L. az 5. sz. táblát). Szőleje és hordója Ivan Ko- zarovicsnak, Zacharias Gercsicsnak, Jerko Halaburitynak, Csávity Jánosnak, Ivó Ku- luncsiának, Bajality Mihálynak, Dugoni Miklósnak és Kaity Gergőnek volt. Csak az utóbbi kettő nem foglalkozott pálinkafőzéssel. „Személyeket” tehát cselédeket, béreseket Bajality Mihálynál, Dugoni Miklósnál, Siskovics Andrásnál, Kaity Gergőnél (kettőt) és Mato Bosnyáknál írtak össze.

1750-ben csak a Palánkban lakó bunyevácokat vettem figyelembe. Ebben az évben az állatállományok a következőképpen alakultak:256

Az állattulajdonosok száma Szegeden 1750-ben:

Igásökör

Ló

Szarvasmarha

Juh

Sertés

Palánk

35

135

102

14

3

Bunyevácok

8

9

Összesen

750

964

1182

455

347

1750-ben a Palánkban 12 bunyevác tartott valamilyen állatot, ám közülük csak négynek (Bartholomeus Gabrics, Michael Anikity, Paulus Deánovics és Georgius Ko- kics) volt jelentősebb számú állata. Bartholomeus Gabricsnak 4 fejőstehene, 3 meddő tehene és 1 igáslova, valamint 30 szekér szénakazla volt; Michael Anikitynak 7 fejőstehene, 5 igáslova, 29 köböl búzája, 40 szekér szénakazla; Paulus Deánovicsnak 11 fejőstehene, 2 meddő tehene, 2 igáslova és 30 szekér szénakazla; Georgius Kokicsnak 14 fejőstehene, 2 igáslova, 45 fejősbirkája volt.

1750-ben a Palánkban összeírt 41 bunyevác család közül (három vagyontalan zsellér) 28-nál írtak össze kertet is; Mathias Simics tulajdonában pedig három kertet is találunk. A bunyevácok másik jellegzetessége, hogy a 41 családból 25-nél összeírtak boroshordókat is. A bortermelés később is gyakori a palánki bunyevác mesteremberek körében. 1777-ben az 1750-hez képes jelentős a tulajdonosok számának gyarapodása.

255 Uo.

256 Uo. 196. p.

137