Takács Edit: Petrák-krónika, „meljis Szentes városának a legrégib idöktöl valló történetét … foglalja magában” - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 25. (Szentes – Szeged, 1997)
Szentes várossának leg régibb időtől fogva történt állásait, mutatja elő (Csák Lajos-féle változat)
5 10 15 20 25 30 35 Szolnok úgy nem külomben Csongrád megyébe; Földvári Istvánnak Ország gyűlési kölcség szedőnek, a második hadipénz ajánlatba, 1 fr és 10 dénárt fizetők Szentes Doczi Miklós ezútán Szent Mihály falva Mágocsí András, Mágocsi Gáspár, Mágocsi Mártony birtokosok, Szent László birtokosok az Aradi Káptalan, Hékéd, Sövényházi Péter, Gyerekháza3 Csanádi Püspökség, Királyhegyes, szerecsényi László, 1500ba é város bé vette a reformáta vallást rész szerint Doczi Miklós rész szerint Fábián Sebestyén, es sz Mihályfalva birtokossá, u: m: Mágocsi András Gáspár és Ferencz, Sövényházi Péter Móricz, Márton példáikra, de különösen Mágocsí Gáspár felesége Massai Eulália, a Reformáta vallásnak nagy pártfogója lévén mivel Donátot ö bírta, a hol is egy sánczal körül vett háza volt, és ott lakott, ő szállította Szentesre Kun nemzetből való Szegedi Kis István, igen lelkes tanítót, Azoraí Imrét és Túri Literátúrt Lukácsot, a kik is e vidéken vallást terjesztő tanítók voltak, 1527be a Török Szentes várossát felgyújtván el púsztitotta, lakossainak nagyob részét, még a gyermekeket is dologra alkalmazta az embereket rabul magával elhurczolta Szemes János papjókkal egygyűtt, 1566ba Török és Tatár ezen Várost fel gyújtván le rombolta, lakossai közzül a kit el foghatott Tatár országba hajtotta,dea Városbeliek is egy fö Törököt el fogtak a ki az Almádvizére fürödni le ment, és a rétségbe magukkal be vitték, a kinek meg szabadításáért a Török a Szentesvárosbol elvitt rabokat, a Szöllösi nagy Sánczbol mind haza bocsájtotta, a Török e Tatár világba sokat szenvedett e város, a Kunok be jövetele útán, 1527,be, 1566,ba, így a Törököktől és Tatároktól 3izbe; Anemességtöl4 vagy a mint akkor a Magyarok nevezték a Labanczoktól egy Ízbe; a Ráczok, két Ízbe ki rabolták fel égették, a lakosságnak egyéb menedékhelye nem volt mint a Város mellett el nyúló nagy rétség, annak útanna a Török e tájon a Gyúlai Basa úralkodása alatt, Török és Tatár családokat szállított lakosoknak, mely alkalommal Szentes várossá Magyar Lakossai, a város alatt el nyúló rétségbe Böjtösi István5 nevű papjokkal Sz. Ilona Szigetébe költöztek, mely szomorú helyzet útán a Magyarok leshelyre álván, sok Törököt el púsztitottak, és rabságba tártották, Barta János Kerekes Ferencz, Zeke István Török József Bokor Mártony, és többen össze szedvén magúkat egy éjszaka a Törököt ki zavarván, 300zat közzülök el púsztitottak, az úgy nevezett Sáphalomnál, mi útán a Törököknek bátorságúk nem lévén itten lakni, el púsztúlt erői a tájról, a kik közzüllök itt maradtak keresztyénekké lettek, a Magyarokkal össze házasodtak maradékaik mai nap is Török néven neveztetnek, 1566dik évtájba a Törököktől való félelemből az Aradi káptalan minden kincsét és irományait, Sz. Lászlóra hordták, mivel szent Lászlót az Orodí káptalan bírta és sz László határba eső besenyői kriptájba rejjtették, mely mái napig is ott lappanghat, ámbár az emberi kezek a Krónika meljis Szentes városának... 3 Derekegyháza 4 a németségtől 5 Büttösi/Bükkösi István irodalom: Kiss Bálint, 1836. 89. p. 144
