Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

alkalomból a »papucsos« és »szűrös« szegedi Mária körüli üres, malteros falmezőket az odaseregleni vágyó Árpádházi Szentekkel (sic!). ... Gondolják meg a város urai, fontolják meg az illetékes bizottságok és a város parlamentje, hogy ez nem kivihetetlen, anyagilag nem kibírhatatlan. Készen vannak a szükséges, művészi kartonok Márton Ferenc műtermében. Csak hozzá kellene fogni a kivitelezéshez.”9 Ez a terv azonban nem valósult meg. A cikkben említett üres falmezők ma változatlanul ott láthatók a Fogadalmi templom szentélyében.

Pedig 1937 végén már a városi közigazgatás is aktívan bekapcsolódott a Szent Ist- ván-emlékév szegedi előkészületeibe. Dr. Pálfy József — a város polgármestere — 1937. december 31-én nyilatkozott erről a témáról.

„A város hatósága az egyházi hatóságokkal karöltve már hónapok óta folytatja az előkészítő munkálatokat arra, hogy Szeged méltóan kapcsolódjék be a jubileumi szentév programmjába és hogy az idevárható idegenforgalom fennakadás nélkül, a legteljesebb megelégedésre legyen lebonyolítható. E célból egy permanens bizottságot alakítok [ti. Pálfy polgármester — G. Zs.], amely az új esztendő első napjaiban megkezdi működését és az ünnepségek befejezéséig együtt marad. Ebbe a bizottságba az egyházi, katonai és polgári hatóságok képviseletét és a sajtót kívánom bevonni.”to

Azonban ezután következett a legfontosabb dolog, ami megmagyarázza azt is, hogy miért nem valósították meg a város vezetői Némedy Gyula egyébként találó ötletét: „Sajnos a város kedvezőtlen anyagi helyzete szűk keretek közé szorítja a lehetőséget, hogy a város a Szent István jubileumi év emlékét maradandó művel örökítse meg és erre nézve még nincs kialakult elhatározás, de két szép és nagyjelentőségű egyházi alkotás már is (sic!) biztosítva van. Az egyik a Csanádi püspök úr egyéni áldozatkészségéből a fogadalmi templomban felállítandó Szent István emlékoltár, a másik a ferenc- rendi Atyák buzgóságából pünkösdre elkészülő nagyarányú restaurálási munkálatok befejezésével a Mátyás templom felszentelése. A januári közgyűlésen tárgyalás alá kerül Schneider Vencel plébános, törvényhatósági bizottsági tag azon indítványa, hogy valósítsa meg a város néhai Klebelsberg Kunó gróf grandiózus tervét és létesítse a Mátyás templom körüli parkban a Hunyadiak Pantheonját. Véleményem szerint, ha a város most nem is tud rögtönösen a szép terv megvalósítására nagyobb anyagi áldozatot hozni, maga az elvi elhatározás is a magyar történelem dicsőségére beillesztendő a templom 500 éves és a Szent István-i 900 éves jubileumi ünnepségek örök emlékezetére.”!'

Ugyanezen a napon, 1937 szilveszterének estéjén olvasták fel a szegedi templomokban a katolikus püspöki kar — Glattfelder Gyula által megfogalmazott — pásztorlevelét, melyet Szent István halálának 900. évfordulójára adtak ki. A körlevél fő gondolatait feltétlenül szükséges megvizsgálnunk.

„Krisztusban szeretett Híveink! Amikor nemzetek szemünk előtt lesznek és vesznek s földi hatalmasságok, melyeken népek sorsa nyugodott, úgy tűnnek el a történelem 9 10 *

9 Szegedi Új Nemzedék, 1937. december 25. 33. p.

10 Szegedi uj Nemzedék, 1937. december 31. 1. p. l! Uo.

Amikor Pálfy polgármester a „Mátyás templom”-ról beszél, nem fogalmaz pontosan. Ez ugyanis hivatalos egyházi névén a Szeged-alsóvárosi Havi (vagy Havas) Boldogasszony temploma, amely a Mátyás téren áll. Am kétségtelen, hogy a szegedi lakosok gyakran nevezték — és nevezik ma is — Mátyás-templom- nak. Ennek az alsóvárosi ferences kolostorhoz tartozó gótikus stílusú templomnak a déli oldalán látható Mátyás király híres bautzeni domborművének másolata, melyet azonban csak 1931-ben helyeztek el a templom oldalfalának külsejére. (Bálint Sándor: A Szeged-alsóvárosi templom. Pannónia Kiadó, Bp. 1966. 43. p.)

94