Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

útmutatása alapján történő korporativ szervezkedéshez, s céljai között döntő fontosságú volt a hivatásrendi társadalom kiépítése. A szervezőmunka 1938-ban eredményesen zajlott a városban. Páter Nagy Töhötöm 1938. december 29-én kelt jelentése a következőkről tudósít:

„A Szegedi Hivatásszervezet által a munkásság között végzett szervezési munkálatok már befejezés előtt állanak, amennyiben 1938. dec. 10-ig Szegeden 74 szakosztályban 6 540 munkás van beszervezve, akik a legnagyobb fegyelmezettséggel állanak a vezetők mögött. Ennek köszönhető, hogy ezideig 24 kollektív bérszerződést kötöttünk, amelyek 5-130 %-ig terjedő bérjavítást biztosítottak a szegedi munkásoknak. Ezek közül négyet kettőtől öt napig terjedő rendkívül fegyelmezett sztrájkkal értek el! A szervezet szakosztályaiban kulturális munkát is végez, szaktanfolyamok rendezésével. Beszerző szövetkezetek révén zsír, liszt, burgonya, stb. akciókat is bonyolít le, amelyen (sic!) keresztül jelentős előnnyel juttatták a munkásokat az elsőrendű élelmi cikkekhez. ”3'

Egy másik beszámolóból — amely szintén 1938 végéről származik — azt is megtudjuk, hogy a Hivatásszervezet tagjai a város munkásságának 85 %-át jelentik. „Ezek a tömegek ma már reálisan a kezünk között vannak. Ezekkel tudtuk most november 6- án megrendezni ... őszi nagygyűlésünket, amelyen a város intelligenciája szinte tüntetőén hiányzott és így a gyűlésünk kifejezetten proli-gyűlés volt. Ezt a több mint hatezer embert bármikor a legrövidebb időn belül is mozgósítani tudjuk, ha kell postán kiküldött személyre szóló meghívóval.”32

Azt, hogy a Szegedi Ipari Munkavállalók Hivatásszervezete 1938-as szervezkedésének eredményeiről szóló, fent idézett állítások valóban helytállóak, bizonyítják a város szociáldemokrata szakszervezeti vezetőinek megnyilatkozásai. A szegedi és országos szakszervezeti vezetők (Földes Mihály, Dáni János, Komócsin Mihály, Stem Dávid, Müller Lipót, Pintér Géza, Papdi György, Pajor Rudolf és Szakasits Antal) 1938. december 27-én értekezletet tartottak, melyen a Hivatásszervezet működése miatt bekövetkezett helyzetet tárgyalták meg. Megállapították, hogy a szegedi baloldali munkás- mozgalom a Hivatásszervezet tevékenysége következtében súlyos válságba jutott. A Hivatásszervezethez „részben önként, részben presszió hatására” egymás után csatlakoznak az összes szakmák munkásai. A szegedi szocialista mozgalmat ért rendkívül súlyos veszteség okait a következőkben jelölték meg:

A hatóságok a legteljesebb mértékben támogatják a Hivatásszervezetet, a hagyományos szakszervezeteket pedig üldözik.

A Hivatásszervezet demagógiájával a munkásokat megtévesztette, az öntudatos szociáldemokratákra pedig a megfélemlítés minden eszközével hatnak.

Egyes szakmák vezetői is átpártoltak a Hivatásszervezethez.

A Hivatásszervezetnek nagy segítséget nyújt a helyi sajtó, főleg a Szegedi Új Nemzedék című napilap.

A Hivatásszervezet tagjainak nagyon alacsony tagdíjat (heti 10 fillér) kell fizetniük, de a gyakorlatban legtöbbször még ezt sem szedik be tőlük.

Több üzemben látszateredményeket értek el a Hivatásszervezet által szervezett akciók. 31 32

31 Szeged-Csanád Egyházmegye Püspöki Levéltára (a továbbiakban: SzCsEPL). 81./1939. sz.

32 SzCsEPL 300./1938. sz.

84